HTML

Do you sprechen magyar?

Magyar vagy Te is? Külföldön élsz? Tanulsz? Dolgozol? Nyaralsz? Na és milyen ott az élet? Van egy jó sztorid? Írd ide: doyousprechenmagyar@gmail.com

Friss topikok

  • Kellemes Zérókomponista (törölt): Amennyire van éleslátásod, amennyire érzékletesen és részletesen tudod képernyőre kúrni a környeze... (2012.11.29. 02:08) Beavatás
  • ColT: Nem akarsz emberek közé menni, akkor minek mész oda, ahol vannak? (2012.10.19. 19:08) Utószezon
  • _atpijkamo: @Kellemes Zérókomponista: :)) Így van. (2012.08.29. 19:30) Átbasztak, de azért jó volt
  • Kellemes Zérókomponista (törölt): No. Sarkos kép festése megin' csak. Mire jó ez? Van elég hülye, aki promiszlendnek képzel mindent,... (2012.08.28. 20:33) Félünk fűre lépni
  • _atpijkamo: Az egész bloghoz szeretnék hozzászólni. Én élvezem olvasni, és sajnos igazak a visszásságok, amikr... (2012.08.12. 16:57) Internacionálé

Címkék

akcentus (1) állásinterjú (1) Anglia (1) angol (1) angol nyelv (1) angol nyelvtudás (1) anyanyelv (1) átverés (1) ausztria (1) Ausztria (1) autó kápére (1) Bándy Kata (1) befektetés (1) bevásárlás (1) blog (34) blog.hu (1) calvin klein (1) család (1) Csehország (2) cseh nyelvtanulás (1) dialektus (1) disco (1) doyousprechenmagyar (1) do you sperchen magyar (1) do you sprechen magyar (32) egészségügy (1) előléptetés (1) érettségi (1) FCUK (1) fejvadászok (1) főnök és beosztott kapcsolat (1) francia munkamorál (1) fuck (1) fülöp-szigetek (1) gyilkosság (1) határátlépés (1) honvágy (1) hosszú hétvége (1) HR (1) idegen nyelv (2) indián (1) irigy emberek (1) játszótér (1) kezdő kereset (1) kilencvenes évek (2) kill bill (1) kinai áru (1) kínai bolt (1) kollégatípusok (1) középkori kocsma (1) magántulajdon (1) magyarok (1) magyarok a világban (1) magyarok külföldön (1) magyarul beszélni külföldön (1) magyar gyökerek (1) magyar multi (1) magyar munkamorál (1) magyar munkaviszonyok (1) magyar nyelv (1) magyar tulajdonság (1) magyar turista (1) miss sixty (1) multi (1) multilingvizmus (1) munkaerőközvetítés (1) munkamorál (2) munkásszálló (1) munkaügy (1) náci (1) nációk egymás mellett (1) német (1) Németország (1) német mentalitás (1) német nyelvtanulás (1) nyaralás tengerparton (1) nyelvkönyv (1) nyelvtanulás (1) nyelvtanulás gyerektől (1) nyelvtudás (2) orvosi minimálbér (1) ösztöndíj (1) soknyelvűség (1) szakmák (1) szalagavató (1) Szlovénia (1) tájszólás (1) tarkan (1) trabant (1) turista (1) ügyfél (1) ügyfél átbaszása (1) új autó (2) vendégmunkások (1) vendégszeretet (1) vidék (1) vietnámi bolt (1) világnyelv (1) vw polo (1) Címkefelhő

Nyulak dugnak az ablak előtt

2012.07.25. 11:12 :: Doyou Sprechen

Ez a francia kapcsolat lényege...

Ezekkel a franciákkal lehetetlenség volt együttműködve dolgozni. Ha kiötlöttünk a magyar cégben egy új tervezetet, amit a német anyavállalat kétszeri átdolgozás után elfogadott, ezek még akkor is szórakoztak velünk, hogy elfogadják vagy se...

Aztán miután két hétig minden nap küldtem emailt a francia kapcsolattartónak, (persze a német főnöknek is csatolva a levelet), hogy akkor ilyen formában nekik okés-e, és miután a németek is rákérdeztek náluk, hogy akkor mi a helyzet, visszaböfögtek egy egysoros of course-t...

Szóval igen gördülékenyen zajlott velük a munka...

Kellett mennem hozzájuk a tervezet bemutatása miatt, jobban mondva, kísértem az akkori magyar főnökömet, mert ő csak angolul beszélt, én meg indurpindurt franciául is, és a francia fejes csak franciául volt hajlandó tárgyalni bazmeg, de még tolmácsot is alig-alig szíveskedett kérni nekünk, fostam is rendesen, hogyan magyarázom el tárgyalási szinten az én “három zsemlét kérek szépen” franciámmal az árajánlatkészítés továbbfejlesztett változatát...

Na. A város, ahol a francia cég volt, valahol az ország közepén helyezkedik el, “mindössze” három órányi autózásra Párizstól. Kedd este, kb. hat óra magasságában érkeztünk meg, és bazmeg: a hotelben nem volt vacsora! Mert a kedd, az éppen amolyan vacsiszünet-féle nap ott, ezért nincs kaja este. A hotelban. Vágod? Burzsuj japán vendégnek se, nem hogy egy agyonstrapált magyar gyomornak kérem szépen...

Szóval roppant éber állapotban kerestünk egy közeli éttermet, és találtunk is, és mivel éhesek voltunk a főnökkel, étlapot is kértünk. Minden francia nyelven íródott, és ebből a főnök a furmintot értette is...

Pincér is értette az angolt, de inkább franciául szólt vissza, mert az az anyanyelve, a miénk meg nem, ezért kell angolul is tanulnunk, mert azt világnyelvnek (is) hívják, csak valahol (mint ott és akkor ennél a pincérnél) nem szeretik, de magyarul meg nem értenek, nekem meg sajnos matekot is kellett bifláznom, szóval have a nice day...

Mielőtt cuccoltunk otthonról, a francia fejes felhívta a figyelmet a csendes, vidéki français stílusra, ami nyugalmat áraszt, és távol áll a párizsi nyüzsgéstől. És bazmeg igaza is lett, mert a hotelszoba ablakából kinézve éppen három mezei nyúl kurogatta egymást, ami engem például rendkívüli nyugalommal töltött el, de csak azért, mert igen szuper módon volt hangszigetelve az ablak...

Én reggel 7-kor már a cég kapujában figyelgettem, és örültem, hogy a portás is velem egyidőben érkezett, ergo be tudtam menni. Azt már korábbról sejtettem, hogy a magyar főnököt fél kilenc előtt nem látom, de azt már nem, hogy rajtam kívül csak a tegnap bentrekedt szúnyog nyüsszög itt reggel 7 és fél 9 között, viszont vigasztalásképpen kipróbáltam a Concordia kávékonyhát, mert nálunk otthon ilyen nincs, mi csak egyszerű Saeco-val szórakoztatjuk magunkat és az ügyfelet...

Azért 9-kor végre sikerült elindítani a napot, és félúton egy angol-francia tolmács is tiszteletét tette, ami igazán jó volt, hiszen én 40 perc után még mindig a zsemléknél tartottam, bár szerintem kutyát nem izgatott, miről ugatok ilyen erőfeszítéssel...

Fél 12-kor a francia igazgató ebédre invitált bennünket, és én parasztgyerek megkérdeztem, hogy délután 1-re visszaér-e a tolmács, vagy folytassuk a munkát negyed 2-kor. Nézett rám a bácsi ejnye-bejnye tekintettel, hogy hol élek én: Keleten?, mert náluk az ebéd bizony délután 3-ig tart, nem sietnek el semmit, és a nap éjfélig tart...

Merészeltem puszipajtáskodni a titkárnőjével, aki elárulta, hogy a diri nem viccel, itt minden kolléga 3-ig ebédelget, mert az ebéd fontos része a napi étkezésnek, és nem lehet viccelődni vele, hogy csak hamm, bekapom és rohanok vissza dolgozni, mert kell idő a rákészülésnek és az emésztésnek is, és a munka megvár, lehet este 9-ig bíbelődni vele...

-És akinek családja van? - érdeklődtem.

  • Az 2-kor összeszedi a gyereket a suliból, hazaviszi, és a bébiszitter foglalkozik vele, amíg kell. De van úgy, hogy a bébiszitter megy érte az iskolába...

Jah. Bocs. Bazmeg.

És tényleg 3-kor folytattuk a megbeszélést, és tényleg maradtunk 9-ig, és ekkor a francia fejes még felvetette, hogy beugrik egy italra valami közeli bárba, elkísérjük-e...

Bien sur...

2 komment

Címkék: blog do you sprechen magyar francia munkamorál

Wadöfák

2012.07.21. 12:21 :: Doyou Sprechen

Höhö. A magyarok meg úgy nőnek fel, hogy "nyelveket már pedig tanulni kell, és kész..."

Mert például ha angolul tudsz, az nem érdekes, mert a postás Pisti is beszéli, mivel Sean Paul-t hallgat egész nap, meg a fészbukon is lájkol, meg minden második szava a wadöfák, és hamburgert eszik, hozzá Coca-Colát iszik, és  kamerás mozifilmeket tölt le, eredeti hanggal, felirattal, szóval lehet előnyben van Veled szemben, aki 8 évig tanulta a nyelvet az iskolapadban, de szádat nem mered kinyitni, ha a londoni turista megkérdezti what time is it...

Ezért aztán jó, ha amikor a munkaerőpiacra kerülsz (a magyar munkaerőpiacra gondoltam), ha az angol mellett még két, de legalább három másik nyelvet beszélsz társalgási szinten (de jobb ha tárgyalási, mert sose lehet tudni, hogy takarítóként összefutsz-e a liftben az ázsiai nagyfőnökkel, akinek dolgozó lányként előadhatod a céget érintő korrupt ügyeket...)

Szóval írsz egy önéletrajzot, és a Nyelvek kategóriában feltétlenül ott kell álljon néhány használható nyelv (latin nem számít, mert az Kínát elkerülte...), és az is plusz pont, ha pályakezdőként legalább két munkahelyet megemlítesz, ahol már dolgoztál, és az egyik külföldi legyen, mert úgy nagyobb az esély, hogy bekerülj elbeszélgetésre, csak ne részletezd, hogy ez a bécsi Mekdonálc volt, ahol krumplit sütöttél az indiai bevándorlókkal...

Na. Ha kellően motivált lett ettől a fejvadász cég embere, akkor felhív, és mehetsz vallatásra. Persze mindenképpen angolul indítja a dumcsit, és közben átvált németre, franciára, spanyolra, olaszra, hogy megmutassa mit tud, és Te mit nem tudsz (vagy fordítva, ha mégsem Mekdonálcban sütöttél krumplit, hanem Monte Carlóban krupiéztál...)

És én valóban elhittem, hogy a fejvadászosok mindenhol olyan nyelvzsenik (legalábbis annak akarnak látszani), mint Magyarországon. Ezen felbuzdulva - és fejemet tekergetve azon, hogy ne a párom cégénél kapjak melót külföldön, miután őt áthelyezték, mert azt gondoltam jó magyarként, hogy a csehek is utálják azt, aki a férje által kerül be a munkahelyre...- megcéloztam a Manpower és az Adecco helyi irodáit, hogy cseh nyelvtudás nélkül, de kiváló némettel, angollal, alap franciával és orosszal, jah és anyanyelvi magyarral, beszédbe elegyedjek a munkaerőközvetítős csajjal, aki biztos szívesen csillogtatja előttem az angolját, németjét stb....

Belépek. Illedelmesen köszönök csehül, hogy Dobry den, mert akkor még csak annyit tudtam, és angolul folytattam, hogy mi járatban lennék errefelé. Csaj néz rám csúnyán, és tekeri fejét, hogy ő bizony kukkot nem ért abból, amit én itt karattyolok, és mutogat a másik kolléganőre, aki szintén buzgón csóválja fejét, és mutogat vissza az elsőre, hogy ne szívass már, vagy valami hasonló, ahogy értelmeztem a metakommunikációs jeleket...

Huh bazmeg. Ezek itt angolul az I'm from Hungary szinten se böfögnek. Ergo itt olyan, hogy teszteljük az alany nyelvtudását kurvára nem lehet. Ergo itt nem létszükséglet munkába álláshoz a nyelvvizsga (direkt nem nyelvtudást írtam), mert itt most vagy az van, hogy a villanyszerelőnek elég csehül tudni (és nem kell alap német, mint hallottam sok-sok helyről odahaza), vagy nincs igény három nyelven anyanyelvi szinten beszélő titkárnőre az igazgató mellé...

Végül a második csajjal kézzel-lábbal értekeztem németül (amit lehet Münchenben a sörfesztiválon szedett össze két nap alatt haveroktól...), és ahogy a szavaiból kivettem (hahahaha), én ebben a városban cseh nyelvtudás nélkül munkát soha, ami persze vicces, mert a párom se beszéli és mégis, na de vitába nem mentem bele, mert ezt úgy sem értené...

Persze ez nem Prága. Ez csak egy Veszprém nagyságú város, de szerintem Veszprémben is találna pl. egy svéd olyan fejvadász céget, ahol legalább egy alkalmazott, legalább angol nyelven tudna kommunikálni vele társalgási szinten, és még munkát is tudna ajánlani, mint kapcsolattartó külföldi ügyfelekkel...

Szóval azért mi magyarok igen jól állunk nyelvtudásügyileg, mert nálunk még postás Pisti is vakkant párat idegen nyelven, és a fejvadászaink azért ülnek ott, mert nem krumplit sütöttek a Mekdonálcban...

2 komment

Címkék: blog fejvadászok nyelvtudás do you sprechen magyar munkaerőközvetítés

Kurvázni nem szabad

2012.07.16. 22:17 :: Doyou Sprechen

De azt se mondjad sűrűn, hogy szeretlek...

Főleg ne Csehországban. Mert a "kurva anyádat" itt is megértik. Mert a kurva az bizony itt is kurva, és bajban vannak a szerencsétlen németek is, amikor a Kurve, vagyis kanyarulat után érdeklődnek, és használják helyette inkább a zatáčka kifejezést, mivel az tényleg azt jelenti, hogy kanyarulat, persze csak anyanyelvi beszélőknél, mert másoknál esetleg számítógépes játékot (is) jelöl, szóval elvetemülten jó ez a nyelvi sokszínűség...

Mivel igen érzelgős anyuka vagyok, és a gyerekemnek naponta többször is elmondom, mennyire "szeretlek", és ez alól természetesen a játszótéri megjelenésünk sem kivétel, előbb-utóbb be kellett következnie, hogy a szeretlek gyakori emlegetése nem jó. Először arra lettem figyelmes, hogy a körülöttem lévő anyukák és gyerekek furcsán néznek rám, amikor egymást követően ötször sziszegtem el a kölyök fülébe ezt a szót, kellő mennyiségű puszival fűszerezve...

Ez ugye már önmagában is félresikerült, csöpögős jelenet, de kit érdekel, a gyerek imádja, én is imádom, a többiek meg hozhatnak popcornt és kólát, meg kikapcsolhatják a mobiltelefonjukat...

Na. Az történt, hogy egy cseh ismerősömmel találkoztam, akivel németül zajlott köztünk a kommunikáció, és kölyök is velem volt, és persze nem maradhatott el a szeretlek sem, és megint kb. ötször, mert ennek így kell lennie az idők végezetéig...

Egyszer csak mondja az ismerősöm:"Da ich habe mich mit ungarischen Leuten getroffen, deswegen verstehe, dass dieses Szeretlek bedeutet Ich liebe dich. Aber hier in Tschechien gibt es ein Wort, und zwar: sere, mit "sz" ausgesprochen. Und dies bedeutet bei uns:Scheisse...."

Szóval ez a sere ("szere") akárhogy is nézem, akkor is a szart jelenti a cseheknél. Uhh. Vajon mit gondoltak a játszótéri emberek? Hogy én szarocskámnak szólítom a fiamat? ( Még nem egészen szobatiszta, ergo akár használhatnám is, ám nem ez a szitu...)

Aztán vannak még ilyen kedvenceim. Különösen egy erős német nyelvtudás után. Mert a német Stuhl (szék), az a cseheknél asztalt jelent bazmeg. (stůl). A Strom (folyam, áram) pedig fát.(strom). A hoch (magas) az itt fiú.(hoch). És így mesélje el egy német egy csehnek, hogy a széket a magas folyam a kanyarulat felé viszi...

Szólj hozzá!

Címkék: blog német nyelvtanulás do you sprechen magyar cseh nyelvtanulás

Vidéki Dájcslánd

2012.07.10. 19:32 :: Doyou Sprechen

Városi kollegina igen beijedt, hogy havat kell lapátolnia hajnali 6-kor a garázs előtt...

De nem lett belőle semmi. Na, nem haladok olyan gyorsan, mert még megunjátok, szóval kezdjem az elején. Ugye...

Észak-Németországban voltunk egy kolléganővel a cég helyi irodájában, hogy felmérjük az ottani üzletkötési lehetőségeinket, meg azért is, mert a magyar főnököm szerint "kurva messze van az a vidék a civilizációtól", és szerintem ezalatt azt értette, hogy a településen nincs boltja a Swarovskinak, ergo egyértelmű volt, hogy két beosztottat küld oda maga helyett...

Na. Ősz közepén jártunk, idehaza még vénassszonyok örömködtek, de ott kellett vennem télikabátot a Kik-ben (az egyetlen nagy ruhaüzlet volt a városban), mert reggelente már repkedtek a mínuszok, és október első hetében leesett az első hó, nem is akármilyen mennyiségben, ám erről kicsit később értekezem...

Szóval volt egy Kik áruház, és tényleg városnak titulálták a helyet, mert amúgy saját kórháza, rendőrsége, iskolái, óvodái, ipari parkja stb. voltak, meg elég nagynak is nézett ki, kellett autóval tíz perc, hogy hazaérjünk. Szállásunk egy szintes családi ház, egyedül élő 90 éves néni (aki csak hatvannak nézett ki amúgy) a főbérlő, ő az alsó szinten virgonckodott, és nem viccelek. Olyan anyókapartikat rendezett esténként, hogy a kolléganővel már azon versenyeztünk, ki saccolja meg jobban, melyik Audiból hány éves olasz pasi száll ki a negyvennek látszó nagymamikat kísérgetve...

Egyszer múszály volt hosszabb időt eltöltenem a földszinten, mert épp hőmérőt szerettem volna kérni, ugyanis éreztem magamon a lázat, csak a pontos adat hiányzott még. Szokásos esti toalettemben nyomattam (szabadidőgatya pólóval), amikor is a nénike nappalijában három szolibarna mamóka extravagáns selyemruhába bújva szürcsölgette a kávét és alaposan végigmértek a tekintetükkel, mintha ufó lennék, de legalábbis bevándorló Kelet-Európából...

Keresgélés után jön a néni és kedvesen magyarázza, hogy tulajdonképpen valamikor régen volt neki olyan eszköze, amivel a lázat lehet mérni, de nem tudja, hol lehet és arra sem emlékszik, mikor használta utoljára, mert náluk az a szokás, hogy ha valaki betegnek érzi magát, akkor felkeresi a doktort...

Hát bazmeg...akkor valahol 37.8 és 38.5 között keringek...szerintem...

Na. Október első hetében (ahogy fent már írtam) leesett a hó. Nem kicsit. Nagyon. Este semmi. Reggelre 40 centi. Kocsi a garázsban. Garázs előtt is hó, mert valahogy azt se kerülte ki a hófelhő. Mondja nekem a kolléganő:"Julcsi! Én életemben nem takarítottam el még havat. Te vidéki vagy. Te biztos csináltál már ilyet..."

Jah. Takarítani még én se. De lapátolni. Azt igen...

Volt is a garázsban egy hólapát. Újnak látszó. Persze a németeknél mi az, ami régi?! Kétszer használja fél órát és már megy is az út szélére a cucc, hogy a magyar lomis összszedje és eladja otthon a szomszédnak...

Szóval indultam a helyszínre, lapáttal kezemben. Kollegína ablakból figyel, kezében a friss kávéval, hogy tényleg tudom-e csinálni, ami a dolgom. Szinte nekiállok a melónak, amikor nagy hévvel közeleg a szomszédban lakó Karl-Heinz, hogy "szívesen megcsinálom ám ezt maga helyett". Darabig nézem bután, hogy was los ist, de csak ráhagyom, mert olyan szeretettel akarja végezni és ez látszik is rajta...

Lehet kiöregedett NDK-s pornós volt és azt hitte ukrán luvnya vagyok, aki gyors menetre bármikor hajlandó, bármilyen feltételek között...

És néztem szépen, ahogy a havat a garázsbejáróból az út szélére szórja. Mondom neki:"Szerintem ez így nem lesz okés. Nem lenne jobb, ha például a kerítés tövébe lapátolná?"

Karl-Heinz figyel türelmesen, majd így szól:"Dehogyis! Reggel 8-kor jön a teherautó és a munkások a havat a házak elől fellapátolják a platóra."

Oh. És valóban. Így történt. Mert haza kellett ugranom valamiért, és épp az utcánk elején járt a teherautó, a munkások pedig lapátolták fel a havat, ami aztán a közeli mezőre került és várta a tavaszi olvadást...

Estére a városka úgy nézett ki, mintha hajnalban nem is esett volna negyven centis hó...

Távozásunk előtt pár nappal kitakarítottuk az emeleti lakrészt, mert megrögzött magyarok vagyunk és az anyatejjel együtt belénk ivódott a dologidő, ami természetesen zajjal jár, ezért a nénike felmerészkedett hozzánk érdeklődni, hogy ugyan mi a fenét csinálunk mi. Feleltük, hogy bizony nálunk ezt a folyamatot takarításnak hívják. Azt mondja erre az anyóka:"Igazán nem kellett volna. Van bejárónő, aki elvégzi maguk helyett."

Ezt nem tudtuk. Sajnos. De a zuhanyfülke legalább kurva fényes lett...

Ilyen történt velem vidéken. Dájcslándban.

1 komment

Címkék: blog vidék Németország do you sprechen magyar

Multilingua

2012.07.09. 12:09 :: Doyou Sprechen

"Jönnétek inkább haza, szerencsétlen gyerek is százféle nyelvet hall..."- mondta a szomszéd, amikor rokonlátogatóban jártunk Magyarországon...

Igen. Ez rettenetesen nagy probléma, hogy a kétéves gyerek már ilyen korán találkozik az anyanyelvén kívül más nyelvekkel is, és nem csak az iskolában kezdi el gagyi szinten tanulni, hanem a mindennapi életben, éles szituációkban, olyan emberektől, akiknek az az idegen nyelv az anyanyelve...

Mert mi ugye ebben a cipőben járunk. Magyarul csak én és a párom beszél a gyerekhez, ill. az a néhány itteni magyar, akik hozzánk hasonlóan fogták a sátorfájukat is külföldre költöztek. Amúgy a játszótéren, a városban sétálva, a boltokban, a játszóházban stb. a cseh nyelvet hallja a csemete. (És mi is, csak nekünk már nem olyan fogékony az agyunk, hogy pár hónap alatt hallás után is értelmesen produkáljuk a szavakat...)

És mivel mi még csak igen keveset tudunk csehül (amit a főzéshez vásárolok, azok már jól mennek...), ezért a cseh barátainkkal angolul vagy németül értekezünk, attól függően, hogy ők melyik nyelvet használják jobban. Ilyenkor a gyerek is a németet, angolt hallja, kivéve a gyerekektől, mert ők rendre csak csehül kommunikálnak vele érthető módon...

Tévét nem nézünk, és magyar adó amúgy sincs. Csak német. Mert a főbérlő úgy gondolta, hogy nekünk az megfelelő lesz. Azért néhány magyar mesét, mint Kukori és Kotkoda letöltöttünk, hogy a gyerek művelődjön magyar nyelven, mert mégis csak ez az anyanyelve, és a fontosabb műsorokat, mint pl. Forma 1, foci EB, természetesen megnézzük, de ezek német nyelvű kommentárral mennek, szóval nem panaszkodhat a kölyök, hogy kevés az ösztönzés...

De ez a szomszéd valami nagy meszesedésben szenvedhet. Azt mondja:"Majd meglássátok, még beszélni se fog rendesen, annyi nyelvet hall. Meg különben is, az én lányom is tud németül, ha akarna, ő is beszélhetne az unokámhoz németül, hogy tanulja a németet, de a lányomnak van esze, hogy csak magyarul beszél a gyerekhez, mert az normális."...

Mondom a kedves szomszídnak:"Na látja. Mi is magyarul beszélünk hozzá. Csak azok beszélnek más nyelven hozzá, akik nem tudnak magyarul..."

Szomszíd erősen vakarta a fejét, hogy erre mit találjon ki, aztán eszébe jutott Helen Doron, hogy akkor majd arra lehet járatni az unokáját, mert ott idegen nyelven is szólnak a gyerekhez és az nem magyar, ugye...

Ha ennek a soknyelvűségnek van valami hátránya, akkor az, hogy miközben németül karattyolok az egyik anyukának, a másiknak meg angolul (ők egymás között persze csehül nyomatják), ne keverjem egymással szezont a fazonnal, és a gyerekhez mindenképpen magyarul szóljak. Ez tényleg teljes odafigyelést kíván...

1 komment

Címkék: blog anyanyelv idegen nyelv do you sprechen magyar multilingvizmus soknyelvűség

'90-ben Ósztriában

2012.07.04. 21:06 :: Doyou Sprechen

'90-ben Ósztriába utazni Magyarországról. Trabival. Gyerekfejjel. Az volt ám a nagy kaland...

Főleg azért, mert apám még soha nem vezetett a magyar határokon túlra, meg azért is, mert karácsony előtt voltunk, és izgultam, mint kiskutya az első csontjára...

Hátul a Trabiban volt minden, ami a kényelmemet szolgálta. Pléd, hogy annyira ne fázzak. És a Képes Biblia, hogy ne unatkozzak, ha sokat kell várni a határon. Azért a Biblia, mert nagyanyám épp nálunk lébecolt induláskor, és a Winnetou-ra kicsit bepöccent, mert “itt vannak mindjárt az ünnepek, te meg ilyen hitetleneket akarsz olvasni?” Szóval Winnetou maradt, Képes Biblia pedig vánszorgott velem...

Apámnak igen mehetnékje volt, csak pénze nem. Mondjuk az máskor se volt, de nem okozott nagy problémát, mert a benzin keddről szerdára nem ugrott magasra, és tudtunk számolni az árak és pénztárcánk színvonalával, vagyis ha októberben elterveztük, hogy decemberben mit veszünk, akkor azt meg is tudtuk venni, mert maradt rá a keretből. Mert volt ugyan hitelünk a házra, de 11 éve szinte fix, és nem is féltünk, hogy holnap ugrik 30%-ot, holnapután meg 40-et, de a takarékszövetkezet se gondolta ezt. Na. Ott tartottam, hogy apám be volt sózva rendesen, mert Ósztria és hűha bazmeg, az már Nyugat. Az már jólét. Gazdagság. Költünk a megtakarításunkból kicsit a benzinre, és talán veszünk Kinderriegelt is, hiszen kis Jézus érkezik. És lehet látunk boldog szarvasmarhát, mert arrafelé zöldebb a fű, habár épp két napja esett 20 centis hó, de talán Ósztriában az is más színű...

Én kissé szeppenve vártam a határátkelést. Szorongattam kezemben a csini útlevelemet, és rettegtem a határőr bácsitól, ne hogy már elvegye a Képes Bibliámat, mert azt “tilos behozni Ósztriába”, és ha már elveszi, ne hogy kitessékeljen a Trabiból, és éjszakázhatok a bódéjukban, amíg valaki a magyar követségről nem szabadít ki óvadék ellenében...

Szóval ilyen elmésségeket gyártottam, és hoppsz, már a határon is voltunk. De érkezés előtt öt perccel azért apám hátraszólt, hogy a pléddel takarjam le a Képes Bibliát, mert “soha se lehet tudni.” Ezek a határőrök igazán félelmetes emberek voltak. Legalábbis egy gyerekkel kurvára el tudták hitetni az ábrázatukkal, hogy semmi perc alatt kettéharapják a nyakcsigolyát, ha a reggeli kifli csücske még a fogak között lafog, mert azt kérem szépen nem szabad átvinni a határon engedély és vám nélkül...

Apám viszont hozta a vicces figurát (haha, ő mikor nem), és adta oda okmányainkat a hivatalos szervnek, aki flipperezett szemeivel az útlevelekben látható fotók és a fejeink között, mert ugye lehet körözött bűnözők vagyunk, de legalább éppen olyan rondák, mint az a mellékelt ábrák is mutatták...

És a Képes Biblia is megúszta...

Trabi Nyugatra ment. Apám mondta is:”Kislányom, látod ez már Ósztria. Érzem. Mert simán gurulunk...” Röhögtem, mint Mardel kutya zuhanáskor, de apám később is mindig ezt mondogatta, amikor Ósztriában jártunk, és kezdtem unni, hogy ott bazmeg az utak valóban nem göröngyösek, az Isten háta mögötti falvakban sem. (Off: múlt hétvégén utaztunk haza Ósztrián át, és Gmünd térségében aszfaltozott út fogadott bennünket, pedig az aztán tükörsima volt, csak galamb benne hagyta a lábnyomát véletlenül, ezért újra aszfaltozták. Ezek az osztrákok így csinálják....)

On. Apám amúgy soha nem akart értékes holmit venni Ósztriában, mert úgy tartotta, hogy “nálunk olcsóbb, csak a választék bőségesebb”. Volt is kezdetben sok-sok turista onnan, akik bevásároltak magyarban ebből-abból, mert az ő viszonyaikhoz képest anno tényleg olcsóbb volt. És még minőségi is, mert bazmeg magyar volt. A magyarok meg azért a magukét jól meg szokták csinálni, csak az a baj, hogy ezzel a lendülettel el is herdálták a javarészét. Szóval volt bőven osztrák turista (is) vásárolgatni, mi meg mentünk hozzájuk nézelődgetni, mert azt kiválóan tudtunk, és a keresetünkből arra még futotta...

Ámultam is a hatalmas Kaufhalle-ban, hogy mennyi minden van ott. És hogy egyik márkát sem ismerem. Kivéve azokat, amiket az ORF1 péntek esti negyed 9-es filmje előtt reklámoztak. Mert néha tudtuk fogni az ORF1-et, és az jó volt, mert lehetett németül gyakorolni, meg Top Gun-t és Tom Cruise-t nézni, mert az ORF1-en játszottak nyugati filmeket...

És a fíling is szuper volt. Hogy ezek az emberek itt körülöttem tehetősek, és vehetnek, amit akarnak, és azáltal, hogy én is elvegyülök most közöttük, kicsit érezhetem azt az érzést, amit ők: hogy van pénzem és szabadon költhetem. Szerintem '90-ben sok magyar érezte ezt így, ha Ósztriába ment. Nézelődni...

Persze apám vett nekem Kinderriegelt. Kérte, hogy tesónak is hagyjak, de nem hagytam, mert féltem, hogy a határőr bácsi elkobozza tőlem a visszaúton, mert “Kinderriegelt Ósztriából Magyarországra behozni nem szabad”...

Hát ilyenek voltak az én gyerekkori ósztriázásaim...

Szólj hozzá!

Címkék: blog bevásárlás kilencvenes évek határátlépés Ausztria do you sprechen magyar

Calvin Klein fuck Miss Sixty

2012.07.04. 05:24 :: Doyou Sprechen

img-20120528-00153_1341320371.jpg_2560x1920

Ugye te is így olvasod elsőre?...

Mert nekem hirtelen rápillantva így sikerült olvasnom. És akkor már gyorsan megálltam, hogy lassabban is átrágjam magamat rajta. Mert én hülye, sznob picsa nem tudtam ám, hogy a FCUK (ilyen egy elfuserált nevet bazmeg...) egy létező ruhamárka. De azóta ezt is tudom, és már nem halok meg bután, de nem ám, bazmeg...

A képet egy bangkoki plázában készítettem, és arról szól, milyen cuccokat lehet arrafelé beszerezni...

És hogy végül fuck lett a fcuk-ból az az agy csodás képességének köszönhető. Mivel az agy nem betűket, hanem teljes szavakat olvas. Elég ha a szó első és utolsó betűje a helyén van. Ha a többi betű össze-vissza is áll, az agy már szépen kirakja a megfelelő szót. És ugye a fuck azért az nagyobb körben ismert és elterjedt kifejezés, mint a fcuk...

Példa:

"A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eigyk tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek: eyegüdl az a fntoos, hgoy az eslő és az uolstó bteű a hlyéen lygeen;ha a
tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btüeket, hneam tleejs sazakvat ovals."

...és angolul:

""Aoccdrnig to a rscheearch at Cmabrigde Uinervtisy, it deosn't mttaer in waht oredr the ltteers in a wrod are, the olny iprmoatnt tihng is taht the frist and lsat ltteers be at the rghit pclae. The rset can be a toatl mses and you can sitll raed it wouthit porbelm. Tihs is bcuseae the huamn mnid deos not raed ervey lteter by istlef, but the wrod as a wlohe."

Persze ez már régi mém. 2003 szeptemberében járta be a netet. És állítólag csak félig igaz. Kezdve azzal, hogy ilyen tanulmány nem is volt a cambridge-i egyetemen...

De miután napvilágot látott ez a szöveg, Matt Davis, az egyetem vezető agykutatója utánajárt, honnan ered ez a "betűátültető" történet. És meg is találta. 1999-ben, Graham Rawlinson, gyermekfejlődéssel és neveléslélektannal foglalkozó szakember írt egy válaszlevelet a New Scientist magazinnak egy, a beszédértéssel kapcsolatos cikkükre reagálva. Rawlinson ebben a levélben írja, hogy a cikk a doktorijára emlékezteti, amiben azt fejti ki, hogy a szavakon belüli betűkeverés nincs hatással a szövegértésre...

Rawlinson fel is vette a kapcsolatot Davis-szel, aki készített egy weboldalt, hogy magyarázatot keressen az ezen mém mögött rejlő tudományos kérdésekre. "A szó első és utolsó betűjének helyén hagyása nem az egyetlen dolog, ami segít a szövegértésben"- mondja Davis. "Ha ez lenne a helyzet, akkor hogyan magyaráznánk a különbséget például a salt és slat szavak között". (Salt=só, slat=léc)...

"Szóval a mém nagyon is félrevezető, mivel eléri célját, hiszen így is el tudod olvasni, és ezzel mintegy bizonyítja önmagát"-írja Rawlinson. (Olyan jó neve van, nem? Mintha csak a Rolling Stones-ról beszélnék...) Na. Menjünk vissza a tudományhoz. A mém 69 szavából 31 helyesen íródott. Ezek olyan funkciószavak mint a the, you, me, és segítenek megtartani a mondatok alapvető nyelvtani egységét. A magyar szövegben ilyen az is, ha, az. És az is könnyíti a megértést, hogy egymást követő betűket cserélnek fel, mint pl. a thing helyett tihng és nem tngih...

"A történet tanulsága, hogy egy valótlan sztori (mert ugye a cambridge-i kutatók nem végeztek semmilyen betűkeveréses vizsgálatot) képes sokakat megmozgatni, és mióta kering ez a szöveg a világhálón, azóta jelentősen növekedett az ezzel kapcsolatos tudományos vizsgálatok száma."- nyilatkozta Davis.

Mint például a San Diego Egyetem munkatársainak azon tanulmánya, hogy mennyivel lassabban il. gyorsabban olvasunk egy betűkeveréses szöveget. A kísérletben résztvevő diákoknak 80 mondatot kellett elolvasniuk helyesen íródott, valamint felcserélt betűs szavakkal. Az eredmény szerintem nem meglepő. A helyesen írt szöveg esetében 255 szót olvastak a tanulók percenként, míg a betűkevertnél "csak" 227-et. Ez van kérem...

Forrás innen meg innen

Szólj hozzá!

Címkék: blog fuck calvin klein miss sixty do you sprechen magyar FCUK

Házidoki két műszakban

2012.07.03. 11:24 :: Doyou Sprechen

Kérdem Lenkát, a HR-es ügyintézőnket, mikor rendel a lakókörzetünkhöz tartozó háziorvos. Néz rám furcsán és így szól:”Hogy hogy mikor? Reggel 7-től délután 5-ig...”

Négy éve élünk Csehországban, és volt egy olyan érzésem, hogy a szülészorvos előtt még fel kell keresnem a házidokit is. Mert valami nyavalyát biztos benyalok. Na. A nyavalya 2009 tavaszán utól is ért. Szemgyulladás. Normális ember ugye ezzel még dolgozgat pár napot, mert félti a munkahelyét, de én nem vagyok normális, meg a munkahelyemet se féltem, mert vonzó és agilis vagyok...

Vonzó azért mégsem, de kurvára jól esett leírni. Szóval. Lenka érthetően elmagyarázott nekem mindent, mielőtt felkerestem a dokit. Rendes is volt, mert telefonon egyeztetett vele rólam, a csehül köszönni már kiválóan tudó, amúgy don't speak üzemmódban lévő betegről, hogy készüljön, mert lehet kell nyelvkönyv...

Az van, hogy a mi lakhelyünket ellátó Dr. Zahalkov van délelőtt meg délután is. Mert itt így szokás. Na de nem is akárhogyan űzi a szakmát a doki. Reggel 7-től 12-ig a beteg pácienseket fogadja. Aztán kicsit ebédel, és 13 órától várja azokat, akik csak receptet akarnak kérni, meg azokat is, akiket visszarendel. Huh. Ez így elsőre koppant is nálam a kövön. Tehát. Én beteg vagyok, délelőtt megyek...

Mentem is. Váróteremben ketten ülnek. Azért ez már jó jel. Lehet végzek egy óra alatt, a másfél helyett. Direkt figyeltem. 12 percet várakoztam. És ebben benne volt a kabát le-és felvétele is. Zahalkov doktor tette a dolgát. És az angol szavakat is rendre pakolta egymás mögé. Persze ragozás nélkül. És inkább én se ragoztam, csak pakoltam...

Lenka szeret dumálni, ezért ecsetni kezdte az egészségügyi rendszer helyi működését. “Senki nem akarja a másikat hátráltatni. Se az orvos. Se a beteg. Jó ez, hogy ha csak a szokásos receptet akarod kiiratni a magas vérnyomásodra, akkor nem négy taknyos ember között kell várakoznod. Meg a négy taknyos embernek is jó, hogy nem hallgatja félpercenként a receptest, mert neki csak egy nyamvadt recept kell, de itt veri az idejét.”

És ez tényleg jó. Mondjuk a rossz az benne (már akinek), hogy 12 perc alatt nem lehet versenybe szállni a mellettünk ülő, és bizonyára ránk roppant fogékony betegtársunkkal, hogy mi hányféle gyógyszert szedünk, milyen sokfajta kínunk-bajunk van, meg hogy a malacaink rendesen eszik-e a moslékot...

Gondoltam utánanézek a cseh orvosi állapotoknak. És kérem. Azt találtam, hogy az itteni orvosok is világgá akarnak menni. Na persze nem ennyire messze, csak Angliába. Mert ott minimum 7000 USA dollárt lehet keresni havonta. A cseheknél meg csak 1600 USA dollárt. De ha túlórázik és extra műszakozik, akkor ez lehet 2500 USA dollár is. Havonta. 1 USA dollár kb. 220 Ft. Akkor számoljunk. Ez az angol dokiknak 1.540.000 Ft/hó. A cseh dokiknak meg mindenféle többletmelóval 550.000 Ft/hó.

Ez meg egy kis táblázat a különböző országok orvosi minimálbérjeiről:

lista.jpg

Forrás itt.

Akit bővebben érdekel, annak itt és itt vannak a cikkek a témáról.  

4 komment

Címkék: blog egészségügy Anglia Csehország do you sprechen magyar orvosi minimálbér

Kiabál és nem kap semmit

2012.07.02. 09:35 :: Doyou Sprechen

Nekik is van boltjuk, csak nem kínai...

Itt a városunkban (nem Prága, valamivel kisebb, de ugyanolyan szép és persze cseh...) sok-sok vietnámi él. Onnan tudom, hogy vietnámiak, mert egy cseh ismerősöm mesélte. Mert először én is azt hittem, hogy Kínából származnak, mivel majdnem hasonló vonásúak, csak gondoltam más tartományból valók, mint a legtöbb Európába vándorolt  kínai. Mondom, nem vagyok kiváló arcfelismerő...

Ez a cseh ismerősöm meg onnan tudja, hogy a gyerekének jóbarátja vietnámi, legalábbis azt állítja magáról, és övék az egyik élelmiszerüzlet. A többi üzlet meg a klán valamelyik tagjáé, mert ők ilyen helyi kisközösségben élnek itt, és akinek nincs ilyen-olyan boltja, vagy nem abban eladó, az többnyire nem is vietnámi...

Én azt vettem észre, hogy Magyarországon ezekben az ázsiai (tegyük kezünket a szívünkre és legyünk őszinték: kínai) boltokban magyar eladók dolgoznak. A kínai tulaj meg árgus szemekkel felügyel a pénztárnál, vagy támaszkodik a bejárati ajtóban, hogy akkor kedves magyar rabszolgák lehet minimálbérért napi tízórázni, de azért közben be-beszól törve a magyar nyelvet, hogy "ninzezarazvabejolibike"...

Mert időközben ezek a kínaiak (akik elvándoroltak onnan a messzi Kínából) rákaptak a kapitalizmus ízére, mert náluk otthon olyan nem volt, és gondolták, hogy Európa arra hajlamosabb részeiben (az Édentől keletre) megvalósítják a maguk tőkés világát, mert kereslet bazmeg van rá, meg aztán - jééééé- vannak itt is olyan emberek, mint Kínában, csak ezek itt azt hiszik magukról, hogy demokráciában élnek, ezért hülyébbek is...

Mert aki nem demokráciában él, annak mindegy, hogy kiabál és aztán nem kap semmit, vagy nem kiabál és úgy nem kap semmit. Ezért nem kiabál, mert addig is örül, hogy például könnyebben vehet levegőt. Aki meg kiabál, annak az agya nem kap elegendő oxigént a gondolkodáshoz. Ezért van az, hogy a kínaiaknak saját boltjuk van Európában...

Na. Ugye most én a vietnámiakról kezdtem el írni. Szóval. Ebben a cseh városban, a vietnámi boltokban nincs cseh eladó. Nincs. Ezek a vietnámiak egy szép, nagy, szeretetben és becsületben élő családként dolgoznak a boltjaikban. Ma reggel is kiugortam ide a sarki ABC-be, három kis vietnámi pakolta az árut polcokra, aztán az egyik ugrott a pénztárhoz, mikor fizetni akartam. Hajnalban nyitnak, este zárnak. Vietnámi vietnámi hátán...

Nekik nem kell a cseh munkaerő. Jöjjön a pénz a családhoz. Állam úgy is visz el valamennyit. Meg aztán mégis csak kisebbség, ilyen formában is lehet összetartani. Egyik este sétánkból hazafelé jövet láttam, hogy bazi nyugati terepjáróval érkezik a bolt elé a fél család (három gyerek, anyuka, nagymama), mert azért nekik is jár a luxus, de mint említettem: családban marad...

Mi magyarok ezt nehezen tudnánk megvalósítani. Itthon se. Egyrészt: sokat kiabálunk. Másrészt: amit Pisti megtermel, azt Jani bátyus elissza, Laci öcskös meg elkártyázza...

Hát ezért...

5 komment

Címkék: blog do you sprechen magyar kínai bolt vietnámi bolt

Magyarulnembeszélős

2012.06.30. 00:06 :: Doyou Sprechen

"A magyarokat mindenhol utálják. Ha egy mód van rá, akkor inkább ne magyarul szólalj meg!" - ezt mondogatta mindig anyám, amikor külföldre vitt az utam...

Ez komoly. Tényleg. Már gyerekkoromban is mondogatta, amikor Ósztriába mentünk a nyugati határszélen élő rokonokkal soppingolni. Én azt hittem, hogy ez anyámnak valamilyen fóbiája, de később történt velem egy eset, ami arra engedett következtetni, hogy mégse fóbia, hanem hungarikum...

Középiskolában kirándultunk egyszer Pécsett. Volt egy horvát nemzetiségű osztálytársam, aki amúgy tökéletesen beszélt magyarul is, mert az apja révén az is anyanyelve volt. Estefelé (még nem sötétben) tettünk egy kis közös sétát, de nem kézenfogva, mivel ő is lány volt, de nem leszbi, meg akkor ez még nem volt trendi. (Vagyis a leszbi-kézenfogva séta.) Egy csapatba verbuválódott napbarnította csoport - mert ugye csordában biztosabban mozog a marha- kiabálni kezdett utánunk mindenféle leánycsalogató szavakat, mint például "kurva picsák" meg "faszom a szádba", mert szerencsére vannak a magyar nyelvnek ékességei, amit utcai ismerkedés során alkalmazni lehet, ahogy azt már sok-sok híres költő megfogalmazta...

Na. Azt mondja az osztálytársam (rettentő halkan, szinte mute üzemmódban):"Te Julcsi! Ne beszéljünk magyarul! Ezek biztos megvernek minket, ha hallják, hogy magyarok vagyunk. Majd én beszélek horvátul."

Nem tudom mire gondolhatott a csaj. Hogy a horvátokat jobban szeretik???...

Mondom neki:"Te figyelj már! Én nem tudok horvátul. Az hülyén fog kinézni, hogy te dumálsz, én meg lesegetek. Legyen inkább német vagy angol vagy francia. Mert ezeket én is ismerem. És talán a németeket, angolokat, franciákat még jobban szeretik..." Persze ezt nem gondoltam komolyan, mert ha ez a banda verni akar, akkor biztos szétzúz minket akkor is, ha hottentotta nyelven darálok el egy népi költést...(bazmegakurvaanyádatbazmeg)

De zum Glück épp utunkba került egy csinos étterem, ahova már nem követtek minket, mi pedig kérdeztük a pincért, hol a vécé, aztán tíz perc múlva távoztunk...

Azért az megmaradt, hogy ez a horvát nemzetiségű csaj kurvára félt magyarul beszélni, és tuti nem a tegnapi híradóban hallottak miatt, hanem valami családi örökség által, ami szájról-szájra jár...

Aztán később volt még egy magyarulnembeszélős eset. Barátnőmmel Ósztriában nézelődtünk egyik év augusztus 20-án, mert milyen jó is már ilyenképpen tölteni a magyar nemzeti ünnepet. Kitalálta, hogy inkább németül diskuráljunk egymással az üzletben, mert akkor "nem néz ki minket onnan az eladó." Barátnőm tudhatott valami titkot, mert ő anno ruhaboltban dolgozott idehaza, és állítása szerint "a szlovákiai magyarok mindig szlovákul beszélnek a mi üzletünkben, mert akkor azt hiszik külföldiként kezeljük őket, és színvonalasabb kiszolgálást kapnak..." Vagyis ha magyarul beszélsz külföldön, akkor jobban odafigyelnek rád, kivéve Ósztria és még???....vagy hogy is van ez most bazmeg???...

Na. Mesélek valami kedveset is. Jártunk Plzen-ben sörtúrán. Ugye szuvenír az kell. Hogyne kéne, kérem szépen. Párommal vitatjuk magyarul, kinek mit. Egyszer csak szól hozzám a tulaj:"Madarsko? Televize Paprika. I see. Madjar konija."...

Kaptunk kiskorsót ingyé...

6 komment

Címkék: blog do you sprechen magyar magyarul beszélni külföldön

süti beállítások módosítása