Ötven perc oda. Ötven perc vissza. Vonattal. Így ingáztam én a szüleim háza és a felsőoktatási intézmény között. Lehetett enni, dumálni, aludni, tanulni. Evéssel gyorsan végeztem. Mondjuk ez azóta is látszik rajtam. Aludni ugye tilos. Holnapi fingodat is kilopják belőled, mihelyst lefelé néz a pillád. A magyar meg olyan fajta, hogy szégyelli bökdösni a válladat, ha látja, hogy illetéktelenek matatnak a táskádban. (Persze a szomszédját lökdösi csendben, hogy figyemá...) Dumálni szerettem. Csak ez a fóbia ne lett volna. Magyar ember szeret beszédbe elegyedni a közlekedési eszközökön, ha koma vagy a plébános anyjának a fodrásza ül vele szemben. De ha havasi gyopár vagy (ez olyan idegen embert jelent, aki nem ott lakik, ahol te), akkor a "Jó napot, meddig tetszik utazni?" kérdésedre azt hiszi más vallásra akarod téríteni (biztos jehovatanus),vagy csak figyelmet terelsz, amíg illetéktelenek matatnak a táskájában, de hát ugye ezt már írtam...
Bazmeg. Az jutott eszembe, hogy amikor a könyv fölé hajolva tanultam, vajon hány havasi gyopár akarta megkérdezni, meddig utazom...;-)
Na. Most röhögjünk közösen. (Tudom eddig is ez ment, csak most én is csatlakozom.) A hely, ahol a munkát kaptam, 15 km-re volt a mi településünktől. És tőlünk oda se vonat, se busz nem ment. Mert volt közöttünk egy domb. Azért. Így magyarázták a közlekedési társaságok. Mentem apámhoz. Apám kicsit tördelte a kezeit, aztán tenyerembe nyomta a slusszkulcsot. A Trabantét. Azért a Trabantét, mert más járművünk nem volt. (Ez nem igaz. Volt egy rotációs kapa után szerelhető kullónk is, de azt akkor még nem szabadalmaztatták, mint járművet.) A Trabi kezdetben ünnepi autó volt, de egyszer nem tudtunk utánfutót szerezni a malacoknak, és a Trabi csomagtartójába kerültek, aztán apám később már tüzifát is abban hozott. Persze mindig tisztította WU2-vel kivülről, mert "az jól habzik", és porszívóval belülről, mert a "kurva kárpitba a seprű elakad". Jah. Vissza kellene térnem az alaptémához. Szóval Trabival jártam a munkába a Céghez. Ott soknak volt iggen drága autója, de Trabantja senkinek, ezért is jó volt dolgozni, mert a kollégák négy percenként nem zavartak, hogy érdeklődjenek a fűthető hátsó biztonsági övről;-). A Trabant egyébként kiváló autó, mert nem villog a műszerfalon semmi, amitől késztetést éreznék, hogy megnézzem a kocsi használati útmutatóját, és azért is jó, mert amíg Trabantod van, a szomszéd hoz át sütőtököt, ami szeretek...
Böngésztem a használt autó kínálatot. Csak a színek érdekeltek, mivel a műszaki vizsgám is csak azért sikerült, mert a vizsgáztatónak unokája született. Aztán apám így szólt:"Kislányom! Nekem 19 éve Trabantom van, és hidd el, nem azért, mert ez volt az álmom. Viszont én nem tanultam becsülettel 17 évig, nem vagyok részlegvezető sem, és fiatalon elittam a spórolt pénzemet. Szóval kislányom, ideje learatnod azt, amit elvetettél." Majdnem pityeregtem, de mégsem, mert apám emígyen folytatta:"...és azért is kislányom, hogy legalább a te autódban ülve csapjon meg a Nyugat szele (tetőablak édesapám????)" Vettem új autót kápére, 25 évesen.
VW Polot, mert bátyám szerint azzal nem vagyok Bunkó Magyar (BMW), és mert apám szerint "megfelel az igényeidnek." Anyám semmit nem szólt, ő mosogatógépet akart volna.
Amikor a Polo az enyém lett, a szomszédaink megvadultak. Volt, aki hirtelen kerti széket tett a kapuja elé, és délután ötkor beleült, de nem mindig volt szerencséje, ugyanis túlóráztam. Mind közül Pityu szomszéd tetszett legjobban. Ő annyit tudott rólam, hogy valamikor a hetvenes évek végén megszülettem, és azóta nem is makogott hozzám. Na. Polo ebben is segített.
"Julcsi. Ilyen szar kocsit venni. Figyu rám. Ez otthagy téged két búzatábla között. Tudom én, vezettem én többször ilyet valamikor, és háááát...nem voltam vele elégedett. Bezzeg az én kis 20 éves Ladám! Az fasza! Az még nem baszott át! Persze nem zavar ám engem, hogy te ilyen autót vettél, csak mondom, hogy figyelj, mert szar. Tényleg."
Mivel én újszülött unokának köszönhetem a műszaki vizsgámat (lásd fent), nem vitázhattam Pityuval. Ugye. Csak az volt rossz, hogy többet nem hozott át nekünk sütőtököt...
...meg az is rossz volt, hogy a kollégák kérdeztek a fűthető hátsó biztonsági övről...;-) De ez már nem ennek a posztnak a része.
