Biztos a sok vendég miatt, és nem azért, mert turisták voltunk...

Ha kicsi városka népszerű helyére indulsz, akkor feltételezed, hogy beszélnek angolul, és nem azért, mert mostanában így szokás, hanem azért, mert a honlapjukon is választhatsz még két másik nyelv közül, hogy Te, mint hülye turista, betévedj hozzájuk, és ne a Galéria legyen az egyetlen menüpont, ami alapján eldöntöd, hogy akkor bazmeg itt költöd el a pénzedet...

Na. Mi ilyen naiv parasztok voltunk, hogy egyből észrevegyék a tudatlan külföldi turista létünket. Azzal kezdődött, hogy a középkori kocsma néven futó helyre én felvettem egy magassarkú szandált. És azzal folytatódott, hogy a bejáratnál showmeneskedő, szándékosan szakadt ruhában illegő, kvázi kidobóembernek angolul válaszoltunk, mert kérdezett valamit csehül, és nem értettük, de túl balfasznak nem akartunk látszani, ezért visszaszóltunk az illem kedvéért, de ő azt hihette, viccelünk, mert felelt franciául, hogy a szalmával felszórt padlón alkalmas lesz a cipőm a táncolásra...

Különben igen pompásan volt berendezve a hely. Lámpa csak a konyhában volt, másutt gyertya, fáklya, és fapadok kecskebőrrel, meg a falakon kosz és pókháló (igazi bazmeg, igazi), és mi tényleg élveztük, mert direkt ilyenre vágytunk, meg sok más vendég is jelen volt, és kurvajócsaj tekerte a seggét a skót dudára, amit élőben élő ember fújt más hasonló zenei eszközökkel kiegészülve, amit természetesen megint másik élő ember húzta, nyomta, kinek mi jutott...

És az emeleten kaptunk asztalt, vagyis egy asztal végében két szabad helyet egy virgonc kis társaság mellett, akik olyan jól mulattak azon, hogy mi nem értjük mit mondanak, de ők értik azt, hogy We are from...

Fatányéron kaptuk a finom falatokat, és ha akartunk volna, kérhettünk volna kést és villát, mert láttuk, hogy egy-néhány vendég azzal fogyasztja a sült oldalast, de nekünk jól esett foggal-körömmel marcangolni, hiszen emiatt huppantunk ide, csak örültem volna, ha valaki - mondjuk a személyzet egyik tagja - elmagyarázza nekünk, mi a szitu...

Kértünk korsó sört is, mert úgy illik, és mert a műsoros esthez kell valami folyadék is, ami nem ásványvíz, mert ennyire úrinő nem vagyok bazmeg. És az ajtóban fogadó showman hirtelen papi gúnyába bújva keresett a vasketrecéhez boszorkányt a vendégek közül, hogy jól megégethesse, meg volt kígyóbűvölő és fakír és tűzfújdogáló ember is, szóval baromi színvonalas produkció, ami tényleg tetszett, csak közben véletlenül hozott nekünk a felszolgáló töményet és még két korsó csapoltat, pedig mi saját lábunkon kívántunk hazajutni...

Azért a párom megitta, ha már így adódott...

Úgy hajnali egy magasságában úgy gondoltuk, hogy indulunk és fizetünk, ezért megálltunk a pultnál, mert ott volt pénztárgép is. Angolul mondtuk, hogy hol ültünk és mit fogyasztottunk, és virítottuk a lóvét. Fáradt is voltam, meg fájt a lábam a magassarkú nem megfelelő használata miatt, meg rendesen nem beszéltem  csehül, ezért nem is volt furcsa, hogy sokat kértek tőlünk...

Reggel aztán láttuk, hogy az asztaltársaságunk két tagjának a vacsoráját mi álltuk...

Jó étvágyat!