Akár énekelhetném is, mert dallamos történet...

Szóval az van, hogy ez az utca lakóit tekintve elég vegyes, és mivel mi éppen a közepén lakunk, érnek bennünket mindenféle hatások...

Bal oldali szomszédék (negyvenes éveikben járó házaspár, akik 30-nak néznek ki) a Fülöp-szigetekről pottyantak ide, mert itt van télen hó is, és van társadalombiztosítás, ami nagy szó, és az sem utolsó szempont, hogy kevesebb a turista meg a terrorista merénylet, viszont több a munkaszüneti ünnepnap...

Alfredo vezeti egy multicég helyi üzemének a logisztikai osztályát, és én bár milliószor láttam már a pasit, sosem ismerem fel, mert ezek az ázsiaiak annyira egyfomák tudnak lenni fejre, hogy nemi erőszak esetén az áldozatnak nehéz lenni azonosítani emberünket öt másik fillipínó közül...

Viszont mindig megbocsátja ezt a bűnömet, különösen ha a gyerekkel vagyok, mivel nincs még unokájuk, de szeretnének már, és mivel a szomszédban lakom és beszélek angolul, ergo a felesége át tud jönni kérni lisztet, ha éppen elfogyott, bár ez eddig nem történt meg, mert főleg (azaz mindig) párolt rizst esznek hasonló módon készített zöldségekkel, és ezt onnan tudom, hogy ő is szokott szellőztetni és én is, és mi ritkán eszünk kínait...

Különben roppant kedvesek, és mosolygósak, és tényleg szeretnek itt élni, és Ann (feleség) majdnem beszart tavaly decemberben, amikor létszámleépítés miatt szóba került az ura neve, mert a Jézuskavárás havasan szép (igggen durván katolikusok ők), és mi lesz, ha nem vihet haza a mamának újabb csizmát (kitenni a vitrinbe dísztárgynak), ugyanis számukra ezek a fontos dolgok, az nem lényeges, ha a betevő falat csak a kertben termő ananász lesz, hiszen sok abban a kalória, és ezt tényleg Ann mondta, de végül vaklárma volt az egész, már mint ami Alfredo köszi-köszi-puszi-páját illeti...

És a kedvességet olyan magas szinten gyakorolják, hogy múltkor, amikor a férjem két hétre üzleti útra utazott, Alfredo küldött neki egy e-mailt, hogy "a nejed nyugodtan szóljon Ann-nek, ha bármilyen segítségre lenne szüksége, míg te távol vagy", és azért nem közvetlenül engem keresett, ne hogy tolakodásnak vegyem, mert ő azt tapasztalta, hogy az európaiak szégyellnek segítséget kérni, pedig sokszor jobb egy közös pisi, mint egy magányos fosás...

Beszarás ez az ürge bazmeg...

Na. Másik szomszédban csehek élnek. Vagyis félig csehek, mert a nő apja horvát, ami azért jó nekik, mert mehetnek Krk szigetére ingyen nyaralni rokonokhoz, és ilyenkor nyáron alig látom őket, pedig van medence az udvarukon, ami fedett és csempézett és kurvajó. A csaj tud öt szót németül és négyet angolul, és ezzel hajmeresztó módon képes (és bazmeg tud) kommunikálni, mert baromi fasza a mimikája, a gesztusai, szerintem színésznő volt előző életében, és tényleg úgy is néz ki, mellei is formásak, szokta is mutogatni nekünk, mert szeret nudista módon napozni és locsizni, mi pedig nem takarjuk el a szemünk, ha összefutunk a közös sövénykerítésnél...

Néha morbid is. Tavaly áprilisban meghalt az apósa, és hogy megértsem, miről dumál, eljátszotta nekem bazmeg. Produkálta szépen az álomra hajtja a fejét nemzetközi jelét, majd mímelt kis sírás-rívást, aztán gurította vidáman a labdát a gyerekem felé, én meg kitaláltam a Vati-Opa-April hármasból, hogy miről is van szó...

Gyászolni nem láttam, de Lenka mondta, hogy errefelé nem jellemző az egy évig fekete hacuka, mert az élet megy tovább és csak a jóra emlékezzünk jó módon, szeretni meg addig kell, amíg élünk...

És a cseh szomszéd űzi is ezt rendesen. Sokszor dugnak a hites urával a medencéjükben este 10 magasságában, mert akkor már mindenki alszik, és nem hallja, kivéve ha kánikulában nyitva hagyom a hálószobánk ablakát, és akkor ők meg a mi dugásunkat (is) észlelik, vagy a gyerek bőgését, mert megint rosszat álmodott...

Az utcánk elején munkásszállóként működik egy bérház. Onnan tudom, hogy munkásszálló, mert egyik héten román, másik héten török, harmadik héten bolgár rendszámú Ford Transit figyelget előtte, és alkalmanként bele is futok a babakocsival csoportba rendeződött figurákba, akik nem csehül és nem iskolákban is gyakran tanított nyelveken beszélnek, és félre sem állnak, mert hevesen forgatják a pénzt, ami nagy munka és helyet is igényel...

És onnan is tudom, hogy múlt héten az emeleti ablakokból Sezen Aksu szólt délután 4-kor, mert akkor az öregebbje már otthon lézeng, míg este 6-kor Tarkan hangja takarta be a villanyoszlopokat a fiatalabb generációnak...

De például hallottam onnan már irtó hangerőn, egymás után ötvenszer a drogosteát, amit józan ember nem hallgat ennyiszer, hacsak nem honfitárs...