Ez a francia kapcsolat lényege...

Ezekkel a franciákkal lehetetlenség volt együttműködve dolgozni. Ha kiötlöttünk a magyar cégben egy új tervezetet, amit a német anyavállalat kétszeri átdolgozás után elfogadott, ezek még akkor is szórakoztak velünk, hogy elfogadják vagy se...

Aztán miután két hétig minden nap küldtem emailt a francia kapcsolattartónak, (persze a német főnöknek is csatolva a levelet), hogy akkor ilyen formában nekik okés-e, és miután a németek is rákérdeztek náluk, hogy akkor mi a helyzet, visszaböfögtek egy egysoros of course-t...

Szóval igen gördülékenyen zajlott velük a munka...

Kellett mennem hozzájuk a tervezet bemutatása miatt, jobban mondva, kísértem az akkori magyar főnökömet, mert ő csak angolul beszélt, én meg indurpindurt franciául is, és a francia fejes csak franciául volt hajlandó tárgyalni bazmeg, de még tolmácsot is alig-alig szíveskedett kérni nekünk, fostam is rendesen, hogyan magyarázom el tárgyalási szinten az én “három zsemlét kérek szépen” franciámmal az árajánlatkészítés továbbfejlesztett változatát...

Na. A város, ahol a francia cég volt, valahol az ország közepén helyezkedik el, “mindössze” három órányi autózásra Párizstól. Kedd este, kb. hat óra magasságában érkeztünk meg, és bazmeg: a hotelben nem volt vacsora! Mert a kedd, az éppen amolyan vacsiszünet-féle nap ott, ezért nincs kaja este. A hotelban. Vágod? Burzsuj japán vendégnek se, nem hogy egy agyonstrapált magyar gyomornak kérem szépen...

Szóval roppant éber állapotban kerestünk egy közeli éttermet, és találtunk is, és mivel éhesek voltunk a főnökkel, étlapot is kértünk. Minden francia nyelven íródott, és ebből a főnök a furmintot értette is...

Pincér is értette az angolt, de inkább franciául szólt vissza, mert az az anyanyelve, a miénk meg nem, ezért kell angolul is tanulnunk, mert azt világnyelvnek (is) hívják, csak valahol (mint ott és akkor ennél a pincérnél) nem szeretik, de magyarul meg nem értenek, nekem meg sajnos matekot is kellett bifláznom, szóval have a nice day...

Mielőtt cuccoltunk otthonról, a francia fejes felhívta a figyelmet a csendes, vidéki français stílusra, ami nyugalmat áraszt, és távol áll a párizsi nyüzsgéstől. És bazmeg igaza is lett, mert a hotelszoba ablakából kinézve éppen három mezei nyúl kurogatta egymást, ami engem például rendkívüli nyugalommal töltött el, de csak azért, mert igen szuper módon volt hangszigetelve az ablak...

Én reggel 7-kor már a cég kapujában figyelgettem, és örültem, hogy a portás is velem egyidőben érkezett, ergo be tudtam menni. Azt már korábbról sejtettem, hogy a magyar főnököt fél kilenc előtt nem látom, de azt már nem, hogy rajtam kívül csak a tegnap bentrekedt szúnyog nyüsszög itt reggel 7 és fél 9 között, viszont vigasztalásképpen kipróbáltam a Concordia kávékonyhát, mert nálunk otthon ilyen nincs, mi csak egyszerű Saeco-val szórakoztatjuk magunkat és az ügyfelet...

Azért 9-kor végre sikerült elindítani a napot, és félúton egy angol-francia tolmács is tiszteletét tette, ami igazán jó volt, hiszen én 40 perc után még mindig a zsemléknél tartottam, bár szerintem kutyát nem izgatott, miről ugatok ilyen erőfeszítéssel...

Fél 12-kor a francia igazgató ebédre invitált bennünket, és én parasztgyerek megkérdeztem, hogy délután 1-re visszaér-e a tolmács, vagy folytassuk a munkát negyed 2-kor. Nézett rám a bácsi ejnye-bejnye tekintettel, hogy hol élek én: Keleten?, mert náluk az ebéd bizony délután 3-ig tart, nem sietnek el semmit, és a nap éjfélig tart...

Merészeltem puszipajtáskodni a titkárnőjével, aki elárulta, hogy a diri nem viccel, itt minden kolléga 3-ig ebédelget, mert az ebéd fontos része a napi étkezésnek, és nem lehet viccelődni vele, hogy csak hamm, bekapom és rohanok vissza dolgozni, mert kell idő a rákészülésnek és az emésztésnek is, és a munka megvár, lehet este 9-ig bíbelődni vele...

-És akinek családja van? - érdeklődtem.

• Az 2-kor összeszedi a gyereket a suliból, hazaviszi, és a bébiszitter foglalkozik vele, amíg kell. De van úgy, hogy a bébiszitter megy érte az iskolába...

Jah. Bocs. Bazmeg.

És tényleg 3-kor folytattuk a megbeszélést, és tényleg maradtunk 9-ig, és ekkor a francia fejes még felvetette, hogy beugrik egy italra valami közeli bárba, elkísérjük-e...

Bien sur...