Nagy nyelvet célszerűségből, kis nyelvet létszükségletből tanul az ember...
Igen, mert miután hónapok hosszú sora alatt egyetlen olyan cseh emberrel se találkoztam (se utcán, se boltban, sehol), aki mondjuk két értelmes mondatot tudott volna válaszolni angolul vagy németül arra a kérdésemre, hogy Where is the post?, elég keseredett lettem, és főleg azért, mert nem kilencven éves bácsiknak szegeztem a kérdést, hanem huszonéves fiataloknak, akik ránézésre részesültek állami oktatásban, bár lehet az volt a baj, hogy nem a hamburgerest kerestem...
Na. Mivel Prága szerepéből adódóan elég nagy város, gondoltam kis gyenge leánykaszívemmel, hogy a Vencel-téren (vagy a környékén) biztos találok könyvesboltot, ahol Harry Potter összesen kívül nyelvkönyvet is árulnak, és mondjuk valami komolyabbat, mint a Képes Szótár Gyerekeknek...
Boldogság töltött el, amikor az eladónővel angolul tudtam eszmecserélni, hogy én magyar-cseh nyelvkönyvet kívánnék vásárolni, és ő oda is vezetett engem egy polchoz, ahol szabadon válogathattam a bolgár-cseh, szlovén-cseh, finn-cseh remekek között, ám madarska-ceska, az úgy nem pihent ott...
De rendes volt az eladó, mert hozott egy cseh-magyar turistaszótárt, hogy az jó lesz-e...
Köszike, nem, baszki...
Így vettem angol-cseh nyelvkönyvet, mert abból olyan választék volt, mint almából Mariska néninél a heti piacon...
Na. Volt hozzá cd, munkakönyv és tankönyv, és első blikkre használhatónak is tűnt. Időközben a párom valamelyik munkatársától megtudta, hogy a városunkban van cseh nyelvtanfolyam külföldieknek, angol nyelven. Ennek ugye én nagyon örültem, és kértem is elérhetőséget, hogy akkor szívesen csatlakoznék a csoporthoz, mint bevándorló idegen...
Kedd és péntek délutánonként zajlott a foglalkozás, ahol velem együtt tizenketten ültek a padban, és rajtam kívül mindenkinek sárga volt a bőrszíne...
Ez persze nem zavart. Az már sokkal inkább, hogy az ő anyanyelvük kicsit másféle hangzókészlettel rendelkezik, ezért az a három óra, amin részt vettem, azzal telt, hogyan ejti ki helyesen Jet Li az r betűt...
Én pedig ugye ennél gyorsabb ütemben akartam csehet tanulni...
Olyan viccesen alakul néha az élet. Ahogy belemélyedtem a knedlík és pivo világába, gyereknek való pizsama-keresgélés közben összeütköztem a ruhaüzletben egy cseh anyukával, aki folyékonyan beszélt angolul, de persze ez csak a csattanásunk után derült ki...
Majd két hét múlva a játszótéren belefutott a kölyök egy másik kölyökbe, akinek az anyukája német nyelvtanár...
Innentől kezdve felgyorsultak körülöttem a nyelvhasználatra vonatkozó események, mert ezek az anyukák olyan anyukákkal ismertettek össze, akik szintén beszéltek általam is ismert nyelveket, és nagy lendületet vett az autodidakta cseh tanulásom is, mert a mamákkal a parkban két “kuccs, hol vagy?” játék között gyakorolhattam a szavakat és a nyelvtant, kis gyerekszlenggel és tájszólással fűszerezve...
Később kiderült, hogy “két perc cseh” szintjén működik csak ez a dolog, mert az anyukák angolul és/vagy németül akarnak kommunikálni velem, mert “mióta gyesen vagyok, te vagy az első ember, akihez angolul szólhatok”, vagy “nem akarom elfelejteni a németet, mire visszamegyek dolgozni”, és én nem szerettem volna elrontani a bimbózó kapcsolatokat, meg persze nekem is jó, ha használhatom a már elsajátított nyelveket, csak éppen azt nem gyakorolhatom, amit szükséges lenne...
Ezért nem is vettem zokon, hogy nyáron a szomszéd ötéves lánya ideszokott hozzánk. Kezdetben csak a kerítés lécei között figyelgetett, aztán átdobta a labdáját a kertünkbe, és csak-csak beszédbe elegyedtünk, persze mindössze ilyen “hogy hívnak? Hol laksz?” formában, amit egyébként tudtam róla, de ugye a “szép ez a rózsaszín Hello Kitty-s labdád” leckénél még nem tartottam...
Viszont a kiscsaj igen bravúrosan kezelte a nem cseh az anyanyelved szerepemet, mert kiröhögött, ha helytelenül ejtettem ki a szavakat, és viccesnek találta, ha én mondjuk a hónapok neveit soroltam fel neki, amikor ő levegőt vett a negyven perces monológja végén...
De minden gagyi kérdésemet megértette, mint például mennyi az idő vagy hol a kutya...
És mivel én az ő szövegéből jó esetben három szót véltem ismerősnek, ezért az összes mondatát lassan és artikulálva elismételte, még mutogatott is hozzá a teljesség kedvéért...
Én pedig nagyon gyakran kérdeztem, hogy jak se rekné cesky...
Aztán így tanultam meg a színeket, mert áthozott kb. 20 műanyag gyíkot és ötvenszer egymás után mondogatta a színüket...
És így tanultam meg pl., mi csehül a kiskacsa (mert a gyerekem épp azzal locsizott a medencéjében), vagy mi a repülő, mert szállt a fejünk felett egy...
Szóval ha nyelvet szeretnél elsajátítani, igen hasznos, ha lakik a szomszédban egy cserfes csajszi...
