Lehet új kocsid 25 éves fejjel, kápére. Elmesélem hogyan.
Kamasz gyerekként nyaranta vállaltam diákmunkát. (Ne hamarkodj kishaver, várd meg míg befejezem a mondókámat. Na.) Hordtam ki telefonkönyvet, terjesztettem szórólapot, kisegítő felszolgáló voltam, kölykökre vigyáztam. Persze ezekért a melókért nem politikusi fizetés jár, de a kicsiből is lehet sokat csinálni, ha az ember nem hülye. Szóval a pénzt takarékszelvénybe fektettem, mert ilyen intézmény épp volt a településen, ahol éltem, és mert akkor még (kilencvenes évek) tényleg jól kamatozott. Persze vehettem volna belőle márkás napszemüveget vagy sportcipőt, mint a suttyó ismerőseim, hiszen villogtatni magunkat a pórnép előtt, még akkor is, ha amúgy otthon a sarokba pusztult egeret sütjük ki ebédre, igazán kellemes magyar népszokás, ám én magasról tojtam az ilyenekre, mert úgy gondoltam, inkább fiatalon gyűjtök, mint negyven évesen álmodozok a semmiből...
A suliban a társak hamar felismerték (végül is nem volt nehéz, keményen látszott rajtam), hogy én egy idióta barom vagyok. Röhögtek is erőteljesen, amikor láttak engem otthon a kertben, tankönyvvel az egyik kezemben (másikban a kapa volt, hogy anyáméknak is azért segítsek krumplit szedni, mer' falusi hülye picsa lennék vagy hogyan is neveztetek...), amint szorgalmasan készülök a másnapi dogára, amíg ők kutyákat hajkurásznak bringával, vidám “dejóélni” ábrázattal a naplementében...
Persze az iskolában ezek a kutyahajkurászók mindig megtaláltak, ha beadandó dolgozatot kellett írniuk angolból, németből. Én pedig úgy éreztem, hogy igen is nyerészkedni fogok rajtuk, akik engem leidiótáznak, mert azt csinálom, ami a kötelességem, vagyis tanulok. Egy dolgozat = 500 Ft. Plusz, mínusz 200, attól függően milyen hosszú, és ki milyen témát kívánt érinteni, mert ugye nem mindegy hogy a szombati buliról böfögök húsz sor “It was great, really!” mondatot, vagy a karácsonyi szokások Finnországban témát ecsetelem két A4-es oldalon...
Beindult a biznisz. Anyám kérdezte, adjon-e zsebpénz. Mondtam: kössz, van. Azt hitte, apámtól kaptam. Apám meg azt, hogy anyámtól. Jól volt ez így. Szerintem. Aztán ez is ment takarékba. Ostoba nem vagyok, közben vettem magamnak kólát...
Később, a főiskolán is 4,5 fölötti átlagot produkáltam, hogy ösztöndíjam legyen. Néha jártam szórakozni, szép cuccokat vásároltam, de normális keretek között. Nyitottam bankszámlát, az ösztöndíj egy részét le is kötöttem, és gyakran jártam a bankos csajhoz, hogy mi a helyzet, maradjunk ennél a befektetésnél, vagy térjünk át másikra. Állambácsitól is sikerült ösztöndíjat szereznem. Tényleg, most van még olyan, hogy köztársasági ösztöndíj? Vagy az erre szánt összegből lesz majd finanszírozva a nyugdíj? Fülön csíptem pár pályázat útján nyerhető lóvét is. Így mire 24 éves koromban munkába álltam, összeharácsoltam 1, 3 milkát. Na, összegezzünk kicsit: diákmunka, feketemunka házi dolgozatokból, ilyen-olyan ösztöndíj, takarékbetét, bankos lekötés.
Munkahelyen felvételi beszélgetésen mondja a HR-néni: “látom felsőfokú nyelvtudás, nálunk majd külföldre is kell menni kiküldetésbe, mennyit gondol Ön nettóban?” Mire én: Nettó 200. HR-néni néz rám csúnyán. “Mi nettó 170-at tudnánk adni kezdésnek.” Rábólintottam. Két hét múlva kezdtem...
Egyik barátom kérdezte, hogy a picsában tudtam ezt a kezdő keresetet kialkudni. Visszakérdeztem: Te mit mondtál, amikor érdeklődtek, mennyi nettóra gondolsz? “Nettó 150.” Látod bazmeg. Ezek a multik nem faszfejek. Ha szerény vagy, kibasznak veled. Ha meg kellesz nekik, kurvára mindegy, szerénykedsz-e vagy sem...
Három hónap után volt is külföldi kiküldetés. Ez havi nettó 60ezret jelentett pluszban. Fél év után durcáskodtam kicsit a főnöknél, hogy “kiszállok, mert négy kollégám kis buksiját is vakargatnom kell, ha nem megy nekik a meló, és különben is az ügyfelek kizárólag velem akarnak kapcsolatot tartani, ha szabin vagyok, akkor is, blablabla”. Másnap 36%-os fizetésemelés. Úgy általában sokat jár a pofám, nem szokott érdekelni kivel állok szemben, mondom amit akarok, ahogy akarom...
Na. Végére maradt a lényeg: 25 éves koromban kápéra megvettem az új kocsit. Milyet? Majd máskor vakkantok róla ide pár sort...
