...és a roma, gondolom a kissé hűvös időjárás miatt...
Na, úgy esett, hogy valamikor szeptemberben volt itt Csehországban is egy hosszú hétvége, de csak azért, mert az ünnep éppen péntekre esett, mert ha mondjuk keddre esett volna, akkor mindenki szépen vonul melóba hétfőn és nem dolgozgatunk le két hét múlva szombatokat és ilyenek, mert az errefelé nem számít országos bulinak...
Szóval bepakoltuk a gyereket meg a 100 darabos építőkocka-készletet, és gépre szálltunk Prágában, hogy minél gyorsabban elérjük a célállomást, ami a lengyelországi Miedzyzdroje tengerparti városka volt, csak előtte még Szczecin-ben landoltunk, mivel a tengerpartra nem volt közvetlen járat...
De onnan autóval fél óra alatt megtaláltuk a keresett helyet, ami ősszel roppant célszerű választás, hiszen kevés a fürdeni vágyó turista, mert ez mégsem Az Adria, meg kölyökkel jobb olyan települést keresni, ahol hátulról nézve biztos nem téveszted össze a porontyodat száznegyvennyolc hasonló korú porbapisilővel, miközben homokvárat építenek a lábaid között...
A szálloda, ahová becsekkoltunk, augusztusban nyílott, minden csilli-villi, lakosztályt kapunk, volt játszóház is – és ez kurva fontos!-, ha egész nap szakadna az eső, gyerek figyelme kellőképpen le van kötve, miután a 100 darabos építőbizbaszt nagyon megunná, és ezt most igen komolyan mondom, mivel otthon nincs egész szobás csúszda, de ott meg volt, na...
Recepciós hölgyike kissé elemi iskolás szinten beszéli az angolt, ami nem baj, ha 14 éves vagy és Britney Spears-t hallgatsz, csak akkor gáz kicsit, ha négycsillagosban fogadsz külföldi vendégeket, akik előbb befejezik azt a gondolatot, amit te elkezdtél...
Oh. Valami felüdülés volt a hirtelen támadt 25 fokban sétálni a szinte teljesen kihalt parton, hullámok csapdosták bokáinkat, és néhány gazdáját arra sétáltató kutya farka, csak hogy ne képviseljem igen látványosan az irodalmi vonalat...
Volt bazársor is. Nem is kicsi. De egyvalami nem volt.
Kínai.
Az nem volt.
Sehol.
Se kínai bolt. Se kínai árus. Se kínai turista.
Meg roma se.
És ez nekünk, Magyarországon nevelkedett magyaroknak előbb feltűnt, mint a fejünk felett repdeső sirálysereg mert a sokszínű nemzet olyan számunkra, mint nagypapának a szalonnás kenyér, a sirály meg ugye egy szép madár...
Mondtam is a páromnak, hogy “bazmeg, nem hiszem el, hogy ezen a csudaklassz helyen ilyen evidens dolgok jutnak az eszembe...”...
Viszont volt sok lengyel, még több német és pár angolajkú, és a helyi iparosoktól vettünk gyereknek kagylókürtöt meg matrózinget, hogy azért meglegyen a fíling, miközben buzgón figyeltük a tengeri halászok munkáját, meg ha már ide sodort bennünket az élet és nem Piroska néni horvátországi apartmanjába...
És alkonyatkor is szerettünk a parton téblábolni, mert világító lampionokat eresztgettek fiatalok, vagy várták a hullámokat a szörfözéshez, vagy menyasszony igazítgatta a ruháját, mert épp esküvői fotózásra készült...
Jó volt. Na.
Kérdezte is anyám, mit csinálunk, ha az ünnep keddre esik. Vesztek ki szabit?...
Nem. Hétfőn illedelmesen megyünk dolgozni, kedden pedig egész nap a környékbeli parkokban bicajozunk. Mint minden más cseh ember...
