Ügyfelet látványosan átbaszni nagyon jól tudnak a magyarok...

Az, hogy fejes érkezett a cégbe, nem az épület előtt parkoló külföldi rendszámról derült ki. Nem, bazmeg, nem. Hanem abból, hogy egyáltalán látszódott az épület...

Mert ilyenkor a menedzsment rendelt valami tisztítóbrigádot, hogy akkor csilli-villi legyen ám holnapra a kétszáz éves gitt is, de az, hogy a munkatársak az év 365 napjából legalább 5 napon előbb észrevegyék a napfényt, mint a koszt, hát az kérem szépen micsoda kulturált munkakörülmény lett vóna má' na...

Szóval érkezett a fejes. Előző napon kapott minden illetékes egy köremailt, hogy “lécci kerüljétek a farmernadrágot, akkor is, ha levises, mert hátha...” Azért a főigazgató kapcsolattartó asszisztensétől (titkárnő bazmeg) megkérdeztem volna, mi az a hátha. Valami büntetés Guantanamo-ban vagy ugyan mi a szösz?...

Mert egyébként vannak nem farmernek látszó farmerek, amik valóban elegánsak, meg kényelmesek is, és a komoly kliens szinte biztos a ruházatunkkal lesz elfoglalva, ami akár igaz is lehetne, ha csikósnak öltözünk napi viselet gyanánt, de úgy vettem észre, hogy ruhaügyileg mi az ing-öltöny-kosztüm vonalat követjük, ám bazmeg én most nem a divatról akarok beszélni, szóljatok rám...

Na. Valamelyik intelligens és elővigyázatos kolléga (sokak szerint valaki a HR-ről, ez azért jelent valamit nem???, szerintem Karesz a portáról de csak poénból) szólt a takarítónőnek (nem a brigádosnak, a sajátunknak), hogy “csak ne munkaköpenyben, ha más nincs, fekete-fehér szerelésben” lépjen színre szükség esetén. Ne haragudjatok, de mégis kell kicsit a divatról lötyögnöm. Mert a munkaköpeny mióta nem munkaruházat? Én a Katust még nem láttam bikini-miniszoknyában követ mosni. De most biztos szépen fog mutatni fehér blúzban, ahogy hozza a Domestost, bazmeg...

Aznap reggel eligazítás is volt. Máskor soha. Tűz esetén épületet elhagyni azt onnan tudtuk, hogy figyegett egy erről szóló ábra a kávékonyha mellett. Amit szabadott tanulmányozni a szünetekben. Tehát. Eligazítás. Ez milyen jó kis szó már. Amúgy mindenki faszfej általában, ezért ma igazítás történik. “Minden félbehagyott, problémás anyag kerüljön a fiókba. Ne tároljátok az asztalotokon. Keltsük azt a látszatot, hogy mi naprakészen dolgozunk.” Aha. Mert a kliens tuti elhiszi, hogy a magyarok bazmeg akkora agytrösztök, hogy tőlük származnak a Space Jockey-k. És ha tiszta az udvar, a ház rendes lehet...

Persze azt már nem igazították el, hogy a használt rágógumi maradhat-e a virágcserépen...

Aztán voltak még ilyenek is:

• Folyosón ne közlekedjetek sietősen! Ez a nyugodt légkör jele. (Talán nem fogok fosni...)

• Egymással csak a munkáról beszélgessetek, lehet ért valaki a delegációból magyarul. (Ez megfontolandó. Pörkölt.)

• Háttérképnek valamelyik cégeset használjátok. (Arra nem lesz idő, hogy a laptop pihenjen.)

Teljesen beizgulva készült a bagázs a színjátékra. Mert szerintem ez az volt. Hiszen senki nem olyan hülye, hogy andalog a folyosón vagy az előtte heverő két A4-es papírból mutatja, hogy neki sok munkája van, csak figyelmesen végzi...

Olasz fejes volt. Farmerben. Elegánsban. Gondolom Armani. Még kezdő pajtás voltam, így főzhettem neki kávét. De a tárgyalóba már nem mehettem. Csendben sarokban ülni se, mint más nációknál, hogy a szerencsétlen újonc szedjen már föl valami morzsát az éles helyzetekből. Mert a magyaroknál “majd később, ha lesz több tapasztalat” módszer van. Tapasztalatot pedig ugye a kaffémasín mellett kell szerezni...

Pár napig maradt az olasz. Mondjuk csodálkoztam is, hogy Gyurika hogyapicsába tudja megállni, nem fellépni youtube-ra huszonháromszor egymás után megnézni a Haila hailat...

Kötöttünk üzletet végül az amicóval, csak nem úgy. Nem úgy, ahogy mi szerettük volna. Vajon hol hibáztunk??? Az sokáig szállt szájról-szájra, hogy biztos rossz brigád tisztította az ablakokat...

Sí-sí...