Kurva anyázni sehol sem szabad, mert minden bokorban élhet egy magyar...

Kalandosra sikerült a játszótéri látogatásunk. Épp azt magyaráztam a gyerkőcnek, hogy a kavicsok nem szeretnek repülni, amikor egy anyuka lépett hozzám és törve a magyart megkérdezte: hogy hívnak? Először nem hittem a fülemnek, ezért angolul kérdeztem vissza, beszélsz magyarul? Erre ő németül érdeklődött, hogy folytathatnánk-e a társalgást német nyelven, mert az jobban megy neki...:-) (Ezen a ponton ismeretlenül is jót röhögtünk egymáson) Kiderült, hogy az anyukája magyar származású, ő viszont már nem beszéli a magyart, csak pár szót, kifejezést tud. Diskuráltunk, diskuráltunk, eközben én továbbra is ecseteltem a kölyöknek a kavicsok repülni nem tudását.:D Egyszer csak megállt mellettem egy idős úr, és "Jó napot!" kívánt. (Itt már erősen Zs-kategóriás amerikai filmben éreztem magamat.;-)) A bácsi németül folytatta, és elmesélte, hogy a második világháború idején járt Budapesten, ahol megismerkedett egy Ilonka nevű lánnyal, aki a József Attila utcában lakott, és a lánytól tanult néhány magyar szót, pl. a Jó napot-ot is.. Amúgy a bácsi apai ágon cseh, édesanyja pedig osztrák születésű, innen a német, de már kb. 50 éve nem használta...
Ennek a történetnek két tanulsága van. Az egyik, hogy bárkivel is találkozol a világban, két perc után biztos kiderül róla, hogy van valami köze a magyarokhoz, vagy maga is magyar...A másik pedig az, hogy mi mindenre képesek a repülő kavicsok....;-)