"A magyarokat mindenhol utálják. Ha egy mód van rá, akkor inkább ne magyarul szólalj meg!" - ezt mondogatta mindig anyám, amikor külföldre vitt az utam...

Ez komoly. Tényleg. Már gyerekkoromban is mondogatta, amikor Ósztriába mentünk a nyugati határszélen élő rokonokkal soppingolni. Én azt hittem, hogy ez anyámnak valamilyen fóbiája, de később történt velem egy eset, ami arra engedett következtetni, hogy mégse fóbia, hanem hungarikum...

Középiskolában kirándultunk egyszer Pécsett. Volt egy horvát nemzetiségű osztálytársam, aki amúgy tökéletesen beszélt magyarul is, mert az apja révén az is anyanyelve volt. Estefelé (még nem sötétben) tettünk egy kis közös sétát, de nem kézenfogva, mivel ő is lány volt, de nem leszbi, meg akkor ez még nem volt trendi. (Vagyis a leszbi-kézenfogva séta.) Egy csapatba verbuválódott napbarnította csoport - mert ugye csordában biztosabban mozog a marha- kiabálni kezdett utánunk mindenféle leánycsalogató szavakat, mint például "kurva picsák" meg "faszom a szádba", mert szerencsére vannak a magyar nyelvnek ékességei, amit utcai ismerkedés során alkalmazni lehet, ahogy azt már sok-sok híres költő megfogalmazta...

Na. Azt mondja az osztálytársam (rettentő halkan, szinte mute üzemmódban):"Te Julcsi! Ne beszéljünk magyarul! Ezek biztos megvernek minket, ha hallják, hogy magyarok vagyunk. Majd én beszélek horvátul."

Nem tudom mire gondolhatott a csaj. Hogy a horvátokat jobban szeretik???...

Mondom neki:"Te figyelj már! Én nem tudok horvátul. Az hülyén fog kinézni, hogy te dumálsz, én meg lesegetek. Legyen inkább német vagy angol vagy francia. Mert ezeket én is ismerem. És talán a németeket, angolokat, franciákat még jobban szeretik..." Persze ezt nem gondoltam komolyan, mert ha ez a banda verni akar, akkor biztos szétzúz minket akkor is, ha hottentotta nyelven darálok el egy népi költést...(bazmegakurvaanyádatbazmeg)

De zum Glück épp utunkba került egy csinos étterem, ahova már nem követtek minket, mi pedig kérdeztük a pincért, hol a vécé, aztán tíz perc múlva távoztunk...

Azért az megmaradt, hogy ez a horvát nemzetiségű csaj kurvára félt magyarul beszélni, és tuti nem a tegnapi híradóban hallottak miatt, hanem valami családi örökség által, ami szájról-szájra jár...

Aztán később volt még egy magyarulnembeszélős eset. Barátnőmmel Ósztriában nézelődtünk egyik év augusztus 20-án, mert milyen jó is már ilyenképpen tölteni a magyar nemzeti ünnepet. Kitalálta, hogy inkább németül diskuráljunk egymással az üzletben, mert akkor "nem néz ki minket onnan az eladó." Barátnőm tudhatott valami titkot, mert ő anno ruhaboltban dolgozott idehaza, és állítása szerint "a szlovákiai magyarok mindig szlovákul beszélnek a mi üzletünkben, mert akkor azt hiszik külföldiként kezeljük őket, és színvonalasabb kiszolgálást kapnak..." Vagyis ha magyarul beszélsz külföldön, akkor jobban odafigyelnek rád, kivéve Ósztria és még???....vagy hogy is van ez most bazmeg???...

Na. Mesélek valami kedveset is. Jártunk Plzen-ben sörtúrán. Ugye szuvenír az kell. Hogyne kéne, kérem szépen. Párommal vitatjuk magyarul, kinek mit. Egyszer csak szól hozzám a tulaj:"Madarsko? Televize Paprika. I see. Madjar konija."...

Kaptunk kiskorsót ingyé...