Jó, hogy az angol világnyelv, csak mi van akkor, ha ahová kerülsz, pont nem beszélik...

Találtam egy játszóházat a városban. Gondoltam elviszem a gyereket, hogy legyen vele egykorúak társaságában is. Belépek. Kérdem az első utamba kerülő embertől a szokásosat: Do you speak English? Azt mondja: No. Russian?...

Ez van kérem. Én sajnos már a kapitalista valóságban szembesültem a nyelvtanulás hasznosságával, szóval nem beszélek oroszul, csak kicsit, mint pl. ágyin, dvá, gyévuska és káktivnyázávút, jah és minyázávút. Tudom, tudom, nem helyesen írtam le, de hát a helyesírás-ellenőrző nem javítja, mert az is már a kapitalista világ szülötte...

Senki nem értette. Már mint az angolt. Így jobb híján nonverbálisan mutogattam a pénz nemzetközi jelét, hogy én itt most belépőt óhajtok fizetni, aztán kisautót tologatni már egyedül is kiválóan...

Ültem egy asztalnál, arcomon mosollyal, mert az is határokon átívelő tud lenni. Egyszer csak mellettem egy anyuka németül kezdi fegyelmezni a fiait, és nem káromkodott, mielőtt rosszra gondolnátok.;-) Kicsit felbátorodtam, hogy na, vannak itt más külföldiek is. Nyomban érdeklődtem, turista-e. Mire ő:

“A szomszéd városban élünk 8 éve.”

Mire én:

• Jól beszél németül.

  Mire ő:

  “Tévéből tanultam.”

Igen, van ilyen. Egyik ismerősöm románul tanult meg a tévéből. A gyerekmesékből.

Kérdem tovább:

• Ha nem ez az anyanyelve, miért németül beszél a gyerekekhez?

  Mire ő:

  “Férjem német.”

• Mi magyarok vagyunk.

  “Én lengyel vagyok.”

Kész. Itt nevetnem kellett. A nagy nemzetközi kapcsolatok...

Cseréltünk is email címet, mobilszámot. Én nagyon örültem. Látszólag ő is. Azt mondta, hogy mióta itt él, a férjén és a gyerekein kívül mással nem beszélt németül. Az pedig, hogy én is hozzá hasonlóan betelepült idegen vagyok, még nagyobb örömmel tölti el. Szóval mi, betelepült idegenek tartsunk már össze, vagy mi a szösz.

Az már csak kiegészítő információ, hogy a csaj amúgy tanárnő az általános iskolában, és angolt tanít...