Do you sprechen magyar?

Höhö. A magyarok meg úgy nőnek fel, hogy "nyelveket már pedig tanulni kell, és kész..."

Mert például ha angolul tudsz, az nem érdekes, mert a postás Pisti is beszéli, mivel Sean Paul-t hallgat egész nap, meg a fészbukon is lájkol, meg minden második szava a wadöfák, és hamburgert eszik, hozzá Coca-Colát iszik, és  kamerás mozifilmeket tölt le, eredeti hanggal, felirattal, szóval lehet előnyben van Veled szemben, aki 8 évig tanulta a nyelvet az iskolapadban, de szádat nem mered kinyitni, ha a londoni turista megkérdezti what time is it...

Ezért aztán jó, ha amikor a munkaerőpiacra kerülsz (a magyar munkaerőpiacra gondoltam), ha az angol mellett még két, de legalább három másik nyelvet beszélsz társalgási szinten (de jobb ha tárgyalási, mert sose lehet tudni, hogy takarítóként összefutsz-e a liftben az ázsiai nagyfőnökkel, akinek dolgozó lányként előadhatod a céget érintő korrupt ügyeket...)

Szóval írsz egy önéletrajzot, és a Nyelvek kategóriában feltétlenül ott kell álljon néhány használható nyelv (latin nem számít, mert az Kínát elkerülte...), és az is plusz pont, ha pályakezdőként legalább két munkahelyet megemlítesz, ahol már dolgoztál, és az egyik külföldi legyen, mert úgy nagyobb az esély, hogy bekerülj elbeszélgetésre, csak ne részletezd, hogy ez a bécsi Mekdonálc volt, ahol krumplit sütöttél az indiai bevándorlókkal...

Na. Ha kellően motivált lett ettől a fejvadász cég embere, akkor felhív, és mehetsz vallatásra. Persze mindenképpen angolul indítja a dumcsit, és közben átvált németre, franciára, spanyolra, olaszra, hogy megmutassa mit tud, és Te mit nem tudsz (vagy fordítva, ha mégsem Mekdonálcban sütöttél krumplit, hanem Monte Carlóban krupiéztál...)

És én valóban elhittem, hogy a fejvadászosok mindenhol olyan nyelvzsenik (legalábbis annak akarnak látszani), mint Magyarországon. Ezen felbuzdulva - és fejemet tekergetve azon, hogy ne a párom cégénél kapjak melót külföldön, miután őt áthelyezték, mert azt gondoltam jó magyarként, hogy a csehek is utálják azt, aki a férje által kerül be a munkahelyre...- megcéloztam a Manpower és az Adecco helyi irodáit, hogy cseh nyelvtudás nélkül, de kiváló némettel, angollal, alap franciával és orosszal, jah és anyanyelvi magyarral, beszédbe elegyedjek a munkaerőközvetítős csajjal, aki biztos szívesen csillogtatja előttem az angolját, németjét stb....

Belépek. Illedelmesen köszönök csehül, hogy Dobry den, mert akkor még csak annyit tudtam, és angolul folytattam, hogy mi járatban lennék errefelé. Csaj néz rám csúnyán, és tekeri fejét, hogy ő bizony kukkot nem ért abból, amit én itt karattyolok, és mutogat a másik kolléganőre, aki szintén buzgón csóválja fejét, és mutogat vissza az elsőre, hogy ne szívass már, vagy valami hasonló, ahogy értelmeztem a metakommunikációs jeleket...

Huh bazmeg. Ezek itt angolul az I'm from Hungary szinten se böfögnek. Ergo itt olyan, hogy teszteljük az alany nyelvtudását kurvára nem lehet. Ergo itt nem létszükséglet munkába álláshoz a nyelvvizsga (direkt nem nyelvtudást írtam), mert itt most vagy az van, hogy a villanyszerelőnek elég csehül tudni (és nem kell alap német, mint hallottam sok-sok helyről odahaza), vagy nincs igény három nyelven anyanyelvi szinten beszélő titkárnőre az igazgató mellé...

Végül a második csajjal kézzel-lábbal értekeztem németül (amit lehet Münchenben a sörfesztiválon szedett össze két nap alatt haveroktól...), és ahogy a szavaiból kivettem (hahahaha), én ebben a városban cseh nyelvtudás nélkül munkát soha, ami persze vicces, mert a párom se beszéli és mégis, na de vitába nem mentem bele, mert ezt úgy sem értené...

Persze ez nem Prága. Ez csak egy Veszprém nagyságú város, de szerintem Veszprémben is találna pl. egy svéd olyan fejvadász céget, ahol legalább egy alkalmazott, legalább angol nyelven tudna kommunikálni vele társalgási szinten, és még munkát is tudna ajánlani, mint kapcsolattartó külföldi ügyfelekkel...

Szóval azért mi magyarok igen jól állunk nyelvtudásügyileg, mert nálunk még postás Pisti is vakkant párat idegen nyelven, és a fejvadászaink azért ülnek ott, mert nem krumplit sütöttek a Mekdonálcban...

De azt se mondjad sűrűn, hogy szeretlek...

Főleg ne Csehországban. Mert a "kurva anyádat" itt is megértik. Mert a kurva az bizony itt is kurva, és bajban vannak a szerencsétlen németek is, amikor a Kurve, vagyis kanyarulat után érdeklődnek, és használják helyette inkább a zatáčka kifejezést, mivel az tényleg azt jelenti, hogy kanyarulat, persze csak anyanyelvi beszélőknél, mert másoknál esetleg számítógépes játékot (is) jelöl, szóval elvetemülten jó ez a nyelvi sokszínűség...

Mivel igen érzelgős anyuka vagyok, és a gyerekemnek naponta többször is elmondom, mennyire "szeretlek", és ez alól természetesen a játszótéri megjelenésünk sem kivétel, előbb-utóbb be kellett következnie, hogy a szeretlek gyakori emlegetése nem jó. Először arra lettem figyelmes, hogy a körülöttem lévő anyukák és gyerekek furcsán néznek rám, amikor egymást követően ötször sziszegtem el a kölyök fülébe ezt a szót, kellő mennyiségű puszival fűszerezve...

Ez ugye már önmagában is félresikerült, csöpögős jelenet, de kit érdekel, a gyerek imádja, én is imádom, a többiek meg hozhatnak popcornt és kólát, meg kikapcsolhatják a mobiltelefonjukat...

Na. Az történt, hogy egy cseh ismerősömmel találkoztam, akivel németül zajlott köztünk a kommunikáció, és kölyök is velem volt, és persze nem maradhatott el a szeretlek sem, és megint kb. ötször, mert ennek így kell lennie az idők végezetéig...

Egyszer csak mondja az ismerősöm:"Da ich habe mich mit ungarischen Leuten getroffen, deswegen verstehe, dass dieses Szeretlek bedeutet Ich liebe dich. Aber hier in Tschechien gibt es ein Wort, und zwar: sere, mit "sz" ausgesprochen. Und dies bedeutet bei uns:Scheisse...."

Szóval ez a sere ("szere") akárhogy is nézem, akkor is a szart jelenti a cseheknél. Uhh. Vajon mit gondoltak a játszótéri emberek? Hogy én szarocskámnak szólítom a fiamat? ( Még nem egészen szobatiszta, ergo akár használhatnám is, ám nem ez a szitu...)

Aztán vannak még ilyen kedvenceim. Különösen egy erős német nyelvtudás után. Mert a német Stuhl (szék), az a cseheknél asztalt jelent bazmeg. (stůl). A Strom (folyam, áram) pedig fát.(strom). A hoch (magas) az itt fiú.(hoch). És így mesélje el egy német egy csehnek, hogy a széket a magas folyam a kanyarulat felé viszi...

Városi kollegina igen beijedt, hogy havat kell lapátolnia hajnali 6-kor a garázs előtt...

De nem lett belőle semmi. Na, nem haladok olyan gyorsan, mert még megunjátok, szóval kezdjem az elején. Ugye...

Észak-Németországban voltunk egy kolléganővel a cég helyi irodájában, hogy felmérjük az ottani üzletkötési lehetőségeinket, meg azért is, mert a magyar főnököm szerint "kurva messze van az a vidék a civilizációtól", és szerintem ezalatt azt értette, hogy a településen nincs boltja a Swarovskinak, ergo egyértelmű volt, hogy két beosztottat küld oda maga helyett...

Na. Ősz közepén jártunk, idehaza még vénassszonyok örömködtek, de ott kellett vennem télikabátot a Kik-ben (az egyetlen nagy ruhaüzlet volt a városban), mert reggelente már repkedtek a mínuszok, és október első hetében leesett az első hó, nem is akármilyen mennyiségben, ám erről kicsit később értekezem...

Szóval volt egy Kik áruház, és tényleg városnak titulálták a helyet, mert amúgy saját kórháza, rendőrsége, iskolái, óvodái, ipari parkja stb. voltak, meg elég nagynak is nézett ki, kellett autóval tíz perc, hogy hazaérjünk. Szállásunk egy szintes családi ház, egyedül élő 90 éves néni (aki csak hatvannak nézett ki amúgy) a főbérlő, ő az alsó szinten virgonckodott, és nem viccelek. Olyan anyókapartikat rendezett esténként, hogy a kolléganővel már azon versenyeztünk, ki saccolja meg jobban, melyik Audiból hány éves olasz pasi száll ki a negyvennek látszó nagymamikat kísérgetve...

Egyszer múszály volt hosszabb időt eltöltenem a földszinten, mert épp hőmérőt szerettem volna kérni, ugyanis éreztem magamon a lázat, csak a pontos adat hiányzott még. Szokásos esti toalettemben nyomattam (szabadidőgatya pólóval), amikor is a nénike nappalijában három szolibarna mamóka extravagáns selyemruhába bújva szürcsölgette a kávét és alaposan végigmértek a tekintetükkel, mintha ufó lennék, de legalábbis bevándorló Kelet-Európából...

Keresgélés után jön a néni és kedvesen magyarázza, hogy tulajdonképpen valamikor régen volt neki olyan eszköze, amivel a lázat lehet mérni, de nem tudja, hol lehet és arra sem emlékszik, mikor használta utoljára, mert náluk az a szokás, hogy ha valaki betegnek érzi magát, akkor felkeresi a doktort...

Hát bazmeg...akkor valahol 37.8 és 38.5 között keringek...szerintem...

Na. Október első hetében (ahogy fent már írtam) leesett a hó. Nem kicsit. Nagyon. Este semmi. Reggelre 40 centi. Kocsi a garázsban. Garázs előtt is hó, mert valahogy azt se kerülte ki a hófelhő. Mondja nekem a kolléganő:"Julcsi! Én életemben nem takarítottam el még havat. Te vidéki vagy. Te biztos csináltál már ilyet..."

Jah. Takarítani még én se. De lapátolni. Azt igen...

Volt is a garázsban egy hólapát. Újnak látszó. Persze a németeknél mi az, ami régi?! Kétszer használja fél órát és már megy is az út szélére a cucc, hogy a magyar lomis összszedje és eladja otthon a szomszédnak...

Szóval indultam a helyszínre, lapáttal kezemben. Kollegína ablakból figyel, kezében a friss kávéval, hogy tényleg tudom-e csinálni, ami a dolgom. Szinte nekiállok a melónak, amikor nagy hévvel közeleg a szomszédban lakó Karl-Heinz, hogy "szívesen megcsinálom ám ezt maga helyett". Darabig nézem bután, hogy was los ist, de csak ráhagyom, mert olyan szeretettel akarja végezni és ez látszik is rajta...

Lehet kiöregedett NDK-s pornós volt és azt hitte ukrán luvnya vagyok, aki gyors menetre bármikor hajlandó, bármilyen feltételek között...

És néztem szépen, ahogy a havat a garázsbejáróból az út szélére szórja. Mondom neki:"Szerintem ez így nem lesz okés. Nem lenne jobb, ha például a kerítés tövébe lapátolná?"

Karl-Heinz figyel türelmesen, majd így szól:"Dehogyis! Reggel 8-kor jön a teherautó és a munkások a havat a házak elől fellapátolják a platóra."

Oh. És valóban. Így történt. Mert haza kellett ugranom valamiért, és épp az utcánk elején járt a teherautó, a munkások pedig lapátolták fel a havat, ami aztán a közeli mezőre került és várta a tavaszi olvadást...

Estére a városka úgy nézett ki, mintha hajnalban nem is esett volna negyven centis hó...

Távozásunk előtt pár nappal kitakarítottuk az emeleti lakrészt, mert megrögzött magyarok vagyunk és az anyatejjel együtt belénk ivódott a dologidő, ami természetesen zajjal jár, ezért a nénike felmerészkedett hozzánk érdeklődni, hogy ugyan mi a fenét csinálunk mi. Feleltük, hogy bizony nálunk ezt a folyamatot takarításnak hívják. Azt mondja erre az anyóka:"Igazán nem kellett volna. Van bejárónő, aki elvégzi maguk helyett."

Ezt nem tudtuk. Sajnos. De a zuhanyfülke legalább kurva fényes lett...

Ilyen történt velem vidéken. Dájcslándban.

"Jönnétek inkább haza, szerencsétlen gyerek is százféle nyelvet hall..."- mondta a szomszéd, amikor rokonlátogatóban jártunk Magyarországon...

Igen. Ez rettenetesen nagy probléma, hogy a kétéves gyerek már ilyen korán találkozik az anyanyelvén kívül más nyelvekkel is, és nem csak az iskolában kezdi el gagyi szinten tanulni, hanem a mindennapi életben, éles szituációkban, olyan emberektől, akiknek az az idegen nyelv az anyanyelve...

Mert mi ugye ebben a cipőben járunk. Magyarul csak én és a párom beszél a gyerekhez, ill. az a néhány itteni magyar, akik hozzánk hasonlóan fogták a sátorfájukat is külföldre költöztek. Amúgy a játszótéren, a városban sétálva, a boltokban, a játszóházban stb. a cseh nyelvet hallja a csemete. (És mi is, csak nekünk már nem olyan fogékony az agyunk, hogy pár hónap alatt hallás után is értelmesen produkáljuk a szavakat...)

És mivel mi még csak igen keveset tudunk csehül (amit a főzéshez vásárolok, azok már jól mennek...), ezért a cseh barátainkkal angolul vagy németül értekezünk, attól függően, hogy ők melyik nyelvet használják jobban. Ilyenkor a gyerek is a németet, angolt hallja, kivéve a gyerekektől, mert ők rendre csak csehül kommunikálnak vele érthető módon...

Tévét nem nézünk, és magyar adó amúgy sincs. Csak német. Mert a főbérlő úgy gondolta, hogy nekünk az megfelelő lesz. Azért néhány magyar mesét, mint Kukori és Kotkoda letöltöttünk, hogy a gyerek művelődjön magyar nyelven, mert mégis csak ez az anyanyelve, és a fontosabb műsorokat, mint pl. Forma 1, foci EB, természetesen megnézzük, de ezek német nyelvű kommentárral mennek, szóval nem panaszkodhat a kölyök, hogy kevés az ösztönzés...

De ez a szomszéd valami nagy meszesedésben szenvedhet. Azt mondja:"Majd meglássátok, még beszélni se fog rendesen, annyi nyelvet hall. Meg különben is, az én lányom is tud németül, ha akarna, ő is beszélhetne az unokámhoz németül, hogy tanulja a németet, de a lányomnak van esze, hogy csak magyarul beszél a gyerekhez, mert az normális."...

Mondom a kedves szomszídnak:"Na látja. Mi is magyarul beszélünk hozzá. Csak azok beszélnek más nyelven hozzá, akik nem tudnak magyarul..."

Szomszíd erősen vakarta a fejét, hogy erre mit találjon ki, aztán eszébe jutott Helen Doron, hogy akkor majd arra lehet járatni az unokáját, mert ott idegen nyelven is szólnak a gyerekhez és az nem magyar, ugye...

Ha ennek a soknyelvűségnek van valami hátránya, akkor az, hogy miközben németül karattyolok az egyik anyukának, a másiknak meg angolul (ők egymás között persze csehül nyomatják), ne keverjem egymással szezont a fazonnal, és a gyerekhez mindenképpen magyarul szóljak. Ez tényleg teljes odafigyelést kíván...

Nekik is van boltjuk, csak nem kínai...

Itt a városunkban (nem Prága, valamivel kisebb, de ugyanolyan szép és persze cseh...) sok-sok vietnámi él. Onnan tudom, hogy vietnámiak, mert egy cseh ismerősöm mesélte. Mert először én is azt hittem, hogy Kínából származnak, mivel majdnem hasonló vonásúak, csak gondoltam más tartományból valók, mint a legtöbb Európába vándorolt  kínai. Mondom, nem vagyok kiváló arcfelismerő...

Ez a cseh ismerősöm meg onnan tudja, hogy a gyerekének jóbarátja vietnámi, legalábbis azt állítja magáról, és övék az egyik élelmiszerüzlet. A többi üzlet meg a klán valamelyik tagjáé, mert ők ilyen helyi kisközösségben élnek itt, és akinek nincs ilyen-olyan boltja, vagy nem abban eladó, az többnyire nem is vietnámi...

Én azt vettem észre, hogy Magyarországon ezekben az ázsiai (tegyük kezünket a szívünkre és legyünk őszinték: kínai) boltokban magyar eladók dolgoznak. A kínai tulaj meg árgus szemekkel felügyel a pénztárnál, vagy támaszkodik a bejárati ajtóban, hogy akkor kedves magyar rabszolgák lehet minimálbérért napi tízórázni, de azért közben be-beszól törve a magyar nyelvet, hogy "ninzezarazvabejolibike"...

Mert időközben ezek a kínaiak (akik elvándoroltak onnan a messzi Kínából) rákaptak a kapitalizmus ízére, mert náluk otthon olyan nem volt, és gondolták, hogy Európa arra hajlamosabb részeiben (az Édentől keletre) megvalósítják a maguk tőkés világát, mert kereslet bazmeg van rá, meg aztán - jééééé- vannak itt is olyan emberek, mint Kínában, csak ezek itt azt hiszik magukról, hogy demokráciában élnek, ezért hülyébbek is...

Mert aki nem demokráciában él, annak mindegy, hogy kiabál és aztán nem kap semmit, vagy nem kiabál és úgy nem kap semmit. Ezért nem kiabál, mert addig is örül, hogy például könnyebben vehet levegőt. Aki meg kiabál, annak az agya nem kap elegendő oxigént a gondolkodáshoz. Ezért van az, hogy a kínaiaknak saját boltjuk van Európában...

Na. Ugye most én a vietnámiakról kezdtem el írni. Szóval. Ebben a cseh városban, a vietnámi boltokban nincs cseh eladó. Nincs. Ezek a vietnámiak egy szép, nagy, szeretetben és becsületben élő családként dolgoznak a boltjaikban. Ma reggel is kiugortam ide a sarki ABC-be, három kis vietnámi pakolta az árut polcokra, aztán az egyik ugrott a pénztárhoz, mikor fizetni akartam. Hajnalban nyitnak, este zárnak. Vietnámi vietnámi hátán...

Nekik nem kell a cseh munkaerő. Jöjjön a pénz a családhoz. Állam úgy is visz el valamennyit. Meg aztán mégis csak kisebbség, ilyen formában is lehet összetartani. Egyik este sétánkból hazafelé jövet láttam, hogy bazi nyugati terepjáróval érkezik a bolt elé a fél család (három gyerek, anyuka, nagymama), mert azért nekik is jár a luxus, de mint említettem: családban marad...

Mi magyarok ezt nehezen tudnánk megvalósítani. Itthon se. Egyrészt: sokat kiabálunk. Másrészt: amit Pisti megtermel, azt Jani bátyus elissza, Laci öcskös meg elkártyázza...

Hát ezért...

"A magyarokat mindenhol utálják. Ha egy mód van rá, akkor inkább ne magyarul szólalj meg!" - ezt mondogatta mindig anyám, amikor külföldre vitt az utam...

Ez komoly. Tényleg. Már gyerekkoromban is mondogatta, amikor Ósztriába mentünk a nyugati határszélen élő rokonokkal soppingolni. Én azt hittem, hogy ez anyámnak valamilyen fóbiája, de később történt velem egy eset, ami arra engedett következtetni, hogy mégse fóbia, hanem hungarikum...

Középiskolában kirándultunk egyszer Pécsett. Volt egy horvát nemzetiségű osztálytársam, aki amúgy tökéletesen beszélt magyarul is, mert az apja révén az is anyanyelve volt. Estefelé (még nem sötétben) tettünk egy kis közös sétát, de nem kézenfogva, mivel ő is lány volt, de nem leszbi, meg akkor ez még nem volt trendi. (Vagyis a leszbi-kézenfogva séta.) Egy csapatba verbuválódott napbarnította csoport - mert ugye csordában biztosabban mozog a marha- kiabálni kezdett utánunk mindenféle leánycsalogató szavakat, mint például "kurva picsák" meg "faszom a szádba", mert szerencsére vannak a magyar nyelvnek ékességei, amit utcai ismerkedés során alkalmazni lehet, ahogy azt már sok-sok híres költő megfogalmazta...

Na. Azt mondja az osztálytársam (rettentő halkan, szinte mute üzemmódban):"Te Julcsi! Ne beszéljünk magyarul! Ezek biztos megvernek minket, ha hallják, hogy magyarok vagyunk. Majd én beszélek horvátul."

Nem tudom mire gondolhatott a csaj. Hogy a horvátokat jobban szeretik???...

Mondom neki:"Te figyelj már! Én nem tudok horvátul. Az hülyén fog kinézni, hogy te dumálsz, én meg lesegetek. Legyen inkább német vagy angol vagy francia. Mert ezeket én is ismerem. És talán a németeket, angolokat, franciákat még jobban szeretik..." Persze ezt nem gondoltam komolyan, mert ha ez a banda verni akar, akkor biztos szétzúz minket akkor is, ha hottentotta nyelven darálok el egy népi költést...(bazmegakurvaanyádatbazmeg)

De zum Glück épp utunkba került egy csinos étterem, ahova már nem követtek minket, mi pedig kérdeztük a pincért, hol a vécé, aztán tíz perc múlva távoztunk...

Azért az megmaradt, hogy ez a horvát nemzetiségű csaj kurvára félt magyarul beszélni, és tuti nem a tegnapi híradóban hallottak miatt, hanem valami családi örökség által, ami szájról-szájra jár...

Aztán később volt még egy magyarulnembeszélős eset. Barátnőmmel Ósztriában nézelődtünk egyik év augusztus 20-án, mert milyen jó is már ilyenképpen tölteni a magyar nemzeti ünnepet. Kitalálta, hogy inkább németül diskuráljunk egymással az üzletben, mert akkor "nem néz ki minket onnan az eladó." Barátnőm tudhatott valami titkot, mert ő anno ruhaboltban dolgozott idehaza, és állítása szerint "a szlovákiai magyarok mindig szlovákul beszélnek a mi üzletünkben, mert akkor azt hiszik külföldiként kezeljük őket, és színvonalasabb kiszolgálást kapnak..." Vagyis ha magyarul beszélsz külföldön, akkor jobban odafigyelnek rád, kivéve Ósztria és még???....vagy hogy is van ez most bazmeg???...

Na. Mesélek valami kedveset is. Jártunk Plzen-ben sörtúrán. Ugye szuvenír az kell. Hogyne kéne, kérem szépen. Párommal vitatjuk magyarul, kinek mit. Egyszer csak szól hozzám a tulaj:"Madarsko? Televize Paprika. I see. Madjar konija."...

Kaptunk kiskorsót ingyé...